Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - SEBESTYÉN OLGA dr.: A X. Nemzetközi Limnológiai Kongresszus (Svájc). (Tihany)

nagy kísérlet kedvező eredményt hozott: annyira fokozódott a kicserélődés, hogy az 0

2-termelés és fogyasztás egyensúlyba került és megóvja a mélyen fekvő vízrétegeket az 0

2 eltűnésétől. Tavak megváltozott jellegének helyreállítására vonatkozott az az előzetes laboratóriumi vizsgálatokon alapuló, s mégis mondhatnám merész kísérlet, melyet a svédországi Norvikken See-n végeztek. (W. Rodlie)- Ez a hosszúra nyúlt változatos alakú tó Stockholmtól mintegy 15 km-re fekszik (legnagyobb mélysége 12.5 m, felülete 266 ha, víztömege 14.3 millió ni

1). Eredetileg eutrofUtóbbi félévszázad alatt egy élesztőgyár szennyvize sok szerves anyagot juttatva a tóba, kedvezőtlenül befolyásolta az Os-viszonyokat. Később ezt a szennyvíz megfelelő kezelésével elhárították. Most a telepedés fokozódása idézett elő bajt, vízvirágzás lépett fel, mely főképpen Microcystis fajokból állott- 1946-ban és 1947-ben rézszulfáttal kezelték a tavat, első évben szilárd állapotban zsákokba kötve helyezték a tóba, 1947-ben oldatban permetezték a tó felületére. Ilyen módon a vízvirágzás kezdetétől a nyáron át három ízben összesen 3000 kg rézszulfát jutott a tó vizébe. A hatás rövidesen jelentkezett: a hasadómoszatok elpusztultak, a víz átlátszóbbá vált, - megjelentek a Chlorophyeeák és hamarosan bőségesen elszaporodtak. Minthogy a Pediastrumok, melyek az új algatömeg zömét képezték, jobb 0

2-t termelők, mint a Schyzophyceák, az 0

2-viszonyok is kedvezőbbekké váltak. Az algaflora egészben megváltozott, kb. 50 olyan fajt jegyeztek fel, mely nem élt eddig" a tóban. A beavatkozás állítólag kedvezett a halállománynak is. Sajnos, nem vizsgálták e kísérletnek a zooplanktonra való hatását. A limnológiai kutatásokat Angliában a ,.British Freshwater Association irányítja, melynek külön Hidrobiológiái Állomása (Windermere, Wray Castle) van. Az utóbbinak kémikusa C. H. Mortimer tanulmányt mutatott be arra vonatkozóan, hogy az iszapban végbemenő redukciós változások hogyan hatnak ki az üledék feletti vízrétegekre mély és sekély tavakon. A vizsgálatokat egy általa szerkesztett készülék bevezetése tette lehetővé, mellyel a rétegek felzavarása nélkül egyidejűleg vesznek mintát az iszapból és a felette levő vízrétegekből. A görbékből leolvasható, hogy a redukció mértéke és egyes vegyületeknek a vízben való megjelenése között összefüggés van, és ez más a mély vizeken, mint a sekély tavakban. Egy másik angol dolgozat (T. T. Macan) több víz fiziográfiai sajátságainak és a molluskafauna összetételének kapcsolatával foglalkozott. W. ./• G. Lund (Windermere, Wray Castle) négy éven át vizsgálta egy sekély és egy mély tóban a Diatomea fajok (Asterionella) tömeges elszaporodását, hogy e jelenségnek a külső körülményekkel (hőmérséklet, fényviszonyok, Si, P, N, továbbá paraziták) való kapcsolatát felderítse. Ügy találta, hogy a kirobbanásszerű elszaporodás inkább a fényviszonyokkal függ össze, mint a hőmérséklettel. Az elszaporodás idején a víz Si tartalma csökkent, nem tudott kimutatni azonban összefüggést a N és P tartalommal. E. Und (Manchester) mutatta ki, hogy az Asterionella elszaporodási görbéjének hirtelen esésében a parazitikus vizigombák fellépésének lényeges szerepe van. Ezzel felhívta a figyelmet egy olyan biológiai tényezőre, mely eddig talán nem részesült kellő méltánylásban ezen a területen. A folyóvizekre vonatkozó kutatások közül kimagaslanak a Dániában Raj Berg professzor, (Kopenhága, Hilleröd), vezetése alatt végzett tanulmányok. A Susaá folyó fiziográfiai és biológiai viszonyaira vonatkozó eredmények máris megjelentek egy-egy hatalmas kötetben. R. W. Butcher professzor (Nottingham) 15 éven át vizsgálta az angol folyóvizek olyan szakaszainak szesszilis algaflóráját, ahol az erózió dominál az üledékképződéssel szemben. Mennyiségi adatait a különböző időben és helyeken kihelyezett tárgylemezekre telepedett algák mikroszkopikus vizsgálataival nyerte. Párhuzamosan vizsgálta a megjelenés és elszaporodás évi lefutását, a társulás összetételét a víz Ca, N és P tartalmával. Egyidejűleg hőmérsékleti adatokat is gyűjtött és a víz szennyezettségét is tekintetbe vette. Ügy találta, hogy a víznek eutrof vagy oligotrof volta, továbbá a szennyeződés foka (poly-, meso- és oligosaprobia) kifejeződik az algatársulás összetételében, sűrűségében is, és az algaflora minteg*y visszatükrözi a szennyeződés mértékét. A folyóvizekben az algaflóra kialakulásában döntő tényező a vízmozgás és a szennyeződés. Halászati tárgyú előadások során Steimnann és Willer a Coregonus nevű halról szóló tanulmányaikat. ismertették. A lazacfélék családjába tartozó és hazai vizeinkben elő nem forduló Coregonus egyik fő tenyészhala az északi országok inkább mély vizeinek. Az előadók úgy találták, hogy az alpesi, a szubalpin és az északeurópai Coregonus alakját, pigmentációját és életmódját tekintve, plasztikus, genotipikailag változékony és hajlamos arra, hogy földrajzi fajtákra hasadjon. Még ugyanazon tó különböző biotópjaiban is eltérő ökológiai formái alakulnak ki. Legcélszerűbb az alpesi és a szubalpin formákat egy fajnak tekinteni (Coregonus laveratus L.), melyen belül — a kopoltyúszűrők sűrűsége és tüskézete alapján — három csoportot lehetne megkülönböztetni. Az európai Coregonus egyedüli őse a preglaciális és korai postglaciális korszakban élt. mint messze elterjedt és vándorlásra hajlamos alak. Ennek az ősi Coregonusnak nyomai mai tavainkban is felismerhetők és azonos az Északi tenger vándorló Coregonusával (forma primigenius Steinmann). Ettől erednek egyrészt a tenger parti vizeinek, a tavaknak és folyóknak vándor alakjai. továbbá azok az állandó formák, melyek egy tavon belül nagyobb területen vándorolnak. A fajok és a formák kialakulását mechanikai izoláció hozhatta létre, egyidejűleg a vándorlási hajlam is csökkent. Azáltal, hogy a populációk egyes részletei más területen és különböző időben ívtak, ökológiai fajták jöttek jétre egy vizén belül. Az ivarérettség korai (bekövetkezte vezethetett az eltörpülésreA Coregonust a legtöbb svájci és németországi tóban mesterségesen tenyésztik. Úgy találták, hogy a populációk sűrűsége fordított arányban áll a nagysággal. Allochton fajták behelyezésével nem érték el a kívánt eredményeket, általában a populációk keveredése óvatosságot kíván. Svájcban szép sikereket érnek el évek óta alacsony hőfokon való keltetéssel és ivadékneveléssel. így életerős fiatal nemzedéket nyernek, mely jó táplálékkereső és ellenáll a tavaszi felmelegedés káros hatásának- Az ivadékot mesterségesen táplálják, főként planktonnal. Északnémet tavakon is szükséges a mesterséges beavatkozás, mert a természetes ívóhely kevés és általában a „ter•mészetes" szaporítás nagy veszteséggel jár97