Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - SEBESTYÉN OLGA dr.: A X. Nemzetközi Limnológiai Kongresszus (Svájc). (Tihany)

meg. Ezeket tárgy szerint a következőképpen csoportosítottáJk: Általános limnológia .... 38 előadás, •halbiológia és halászat ... 18 előadás, hidrológia 12 előadás, saennyvíakérdések 15 előadás. Ennek a négy csoportnak megfelelően párhuzamosan folytak az előadások a zürichi Műegyetem előadótermeiben. Az általános limnológia körébe tartozó előadások igen tág területét ölelték fel az ú. n. elméleti liimnológiának (a környezet és az élővilág kapcsolata 16, bioszociológia 3, biogeográfia 3, kémia-biológia. 2, algológia 6, egyéb — regionális lirnnológia, reliktum tavak, metodika, stb. — 8). A legtöbb előadás tavakra vonatkozott. Néhány tanulmány kiterjedt a folyóvizekre, 'ami mutatja, hogy a szakemberek érdeklődése erre az eddig meglehetősen elhanyagolt területre is ráirányult. A forrásvizekről és a kevert vizekről egy-egy tanulmányban volt szó; a hómezők algaflórájával Kol Erzsébet két tanulmánya foglalkozott, melyeket W. Vischer baseli professzor miu,tátott be. A megnyitó-, a záróülésén és a tanulmányutak alkalmával is több értékes előadást hallottunk az Egyesület és a Kongresszus vezetőitől, és a megfelelő szakemberektől. Az ismertető előadásokon kívül elhangzott négy nagyobb terjedelmű ÖLSszefoglaló előadás, melyeket nemzetközi szaktekintélyek tartottak: 1° „Az Alpok peremtavainak újabb alakulása és jelenlegi biológiai állapota." (Jaag; E. Baldi pr., Pallanza .Olaszország és Fr. Rwtfner, Lunz , Ausztria.) 2° „Ooregonus problémák." (P. Steinmann pr., Naturhistorisdhes Museum, Aarau, Svájc és A. Willer pr., Hamburg, Németország.) 3° „Az ipari szennyvizek derítésénék újabb fejlődése." (F- W. Mohlmqnn dr., Chicago.) 4° „Svájci talajvizek." (J. Eug dr.) A tavak jellegérvek megváltozása Svájcban a kutatás előterébe került, mint már a bevezetőben említettem. A felmerült feladatokat tudományos alapon igyekeznek megoldani s ez a törekvés Svájcban újra a lirnnológia fellendülésére vezetett. Hogy milyen alapossággal foglalkoznak az ú. n. „beteg" tavak gyógyításával, mutatja az, hogy pl. a Luzern város közelében és tulajdonában levő aránylag kis Rotsee tanulmányozásában résztvesznek, az illetékes vízművek és derítőtelepek, a vízvédelmi intézet, a Műegyetem, a kastanienbaumi Hidrobiológiái Állomás szakemi' berei és L. Minder, a kiváló kutató, aki nevét külföldön főképpen a Zürichi tó eutrofizálódásának kémiai szempontból való tanulmányozásával tette ismertté. A Rotsee (hossza 2,5 ikm, átlagos szélessége Mb. 200 m, felülete 0.47 km®, legnagyobb mélysége 16,'3 m, térfogata 4,3 millió ím") eredetileg eutrof volt, de kulturális hatás folytán környezete megváltozott és ez kihatott a tóra is- Már évtizedek óta gyakori a vörös és a zöld vízvirágzás, az Oo-dús réteg összeszűkült és a mélyben az 0

2 rovására felhalmozódott a kénhidrogén. Több módon igyekeztek a múltban az eredeti viszonyokat helyreállítani, a befolyó szennyvizek előzetes kellő fokú derítésével, folyóvíz bevezetésével, mely az áramlást elősegíti, sőt a nyugvó vízrétegeket mesterségesen is felbolygatták függőleges tengelyű elektromos hajtású propellerek beállításával. Ma, mint említettem, több intézmény szakemberei együttesen fáradoznak azon, hogy tudományos alapon dolgozzanak ki olyan tervet, melynek megvalósításától a tó állapotának jobbrafordultát jogosan várhassák. Az olasz Alpok azon tócsoportjánál, melybe az Orta, Maggiore, Como, Garda és Iseo tartoznak, sem morfológiai, sem biológiai öregedés jelei nem mutatkoznak, mint Baldi professzor kifejtette. E tavak általában sok közös vonást mutatnak, eredet, kor, evolúció szempontjából, és közös vonás az is, hogy a kis felülettel együtt jár a hatalmas mélység és a nagy víztömeg. Ezek a tavak a táplálékviszonyok és a termelés szempontjából oligotrofok, s az oligotrofiát éppen a morfometriai állapotok tartják fenn. Eutrofizálódásnak némi jele csupán a Como tavon mutatkozik, Como. város közelében. Hőmérsékletük meglehetősen egyenletes és legfeljebb a nyár derekán fejlődik ki a rövid ideig tartó ugróréteg. Az 02-viszonyok a mélyben is kedvezőek- Sajnos, a nanno- és phytoplankton ismerete még nagyon hiányos, valamivel többet tudnak a zooplanktonról. A kongresszusnak talán a legérdekesebb és legtanulságosabb előadását Ruttner professzor tartotta. Bevezetőjében megemlítette, hogy az osztrák tavakon a változás nem annyira előrehaladott, mint Svájcban. Előadása további részében áttekintést nyújtott az utóbbi évtizedben Ausztriában végbemenő tavi vizsgálatokról: 1. a hőmérsékleti viszonyok tanulmányozásáról a kicserélődéssel (Austausch) kapcsolatban, 2. az optikai viszonyok és 3. a meromiktikus tavak megfigyeléséről. W• Schmidt felhívására 17 tóban egy éven át hetente végeztek hőmérsékletméréseket, összefüggést keresve a hóviszonyok, a tó fekvése, morfológiája és a víztömegek kicserélődése között. A tavakra jellemző hőgörbéket nyertek, melyek kifejezik egyúttal az állandóság fokát is. Remélik, hogy a továbbiakban megállapíthatnak egy olyan tényezőtípust, mely meghatározza a görbe kialakulását s kifejezi az állandóságtól függően a kicserélődés mértékétSugárzásmérésekkel főképpen a Keleti Alpokban foglalkoztak (F. Sauberer). A rácsos fotocella elvén alapuló műszereket tökéletesítették és azt találták, hogy fénybehatolás szempontjából eltérés a rövidhullámok csoportjánál mutatkozik. A legátlátszóíbb vizeken a 375 tan.hullámhosszúságú sugarak hatolnak a legmélyebbre. Ennél az átlátszóságnál a felületre eső sugárzás 46—55%-a mélybe jut- Sauberer a tó optikai viszonyainak kifejezésére egy hármas indexet használ, mely nem más, mint a 4C0- 500 és 600 mf* hullámhosszúságú sugarak behatolásának mértéke. Findenegg, felhasználva Sauberer eredményeit, máris összefüggést talált a plankton-rétegződés és a sugárzás között. Mélyvízű és szélvédett vidékeken fekvő tavakon nem ritka a meromiktikus állapot. Ez oligotrofiával kapcsolatban is előfordul. A Salzkammerguti Traun-see, mely oligotrof (194 m mély, felülete 25 km

2) a holomiktikus állapotból meromiktikussá lett pár év alatt. A jelenséget egy szódagyár szennyvizének a mély vízbe való vezetése idézte elő. Az 0

2-viszonyok tanulmányozása és a különböző mélységű rétegek elektromos vezetőképességének mérése arra mutat, hogy némi kicserélődés még ebben az állapotban is történik. A meromiktikusság megszüntetésére a szennyvíz betorkolásának mélységét csökkentették. Ez a 96