Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - SEBESTYÉN OLGA dr.: A X. Nemzetközi Limnológiai Kongresszus (Svájc). (Tihany)

BIOLÓGIA Az 1948. évi svájci nemzetközi Limnológiai Kongresszus beszámolója az alábbi tanulmány. Huszonhárom ország képviselői elsősorban a tavak biológiai jellegének megváltozásával foglalkoztak, de részletesen kitértek a résztvevők a halászati, általános hidrológiai és a szennyvíztisztítási kérdésekre is U. I). C. 577.472 [28]:0ffl.3 [100] A X. Nemzetközi Limnológiai Kongresszus* Svájc, 1948 augusztus 18—25. SEBESTYÉN OLGA DR. (Tihany.) A Kielben, 1922-ben megalakult Elméleti és Alkalmazott Limnológiai Nemzetközi Egyesület működésié arra irányul, hogy előbbrevigye a belvizeik tudományát, a limnológiát. Célját a különböző országok szakembereinek és limnológiai intézményeinek, valamint e tudományág barátainak egybefogásiával törekszik elérni.

1 Működésében elsőrendű szerepet töltenek be a Közgyűlések, melyek általában ,.Nemzetközi Limnológiai Kongresszus" néven ismerteik. A Kongresszus az egyesület ügyeinek intézésén kívül előadásokból és tanubnányutaklból áll. Az előadások tárgysorozatából kiolvasható, hogy a különböző országokban milyen kérdések vannak felszínen, vagy melyekkel foglalkoznak legbehatóbban. A legutóbbi fcongiresszus'olk alatt állandóan arra törekedtek, hogy a szakemberek figyelmét korszerű feladatok megoldására irányítsák. A kirándulások alatt az idegenből jött szakember előtt feltárul az illető ország Mmnológiai tevékenységének valódi, háttere. Az Egyesület lehetőleg kétévenként gyűjti egybe tagjait, mindig más és más ország területén. A második világháborút megelőző utolsó kongresszus Svédországban (1939) a regionális lininológia jegyében folyt le. Kilenc évi saűnlet után Svájcban oly kérdéseken volt a hangsúly, melyek korunkban nemcsak ott, de Európa más területein is előtérbe kerültek. Ezek egyike a tavak eredeti jellegének megváltozása, mely a gyakorlati életet is a legközelebbről érinti. Mielőtt továbib mennék, megemlítem, hogy a kongresszus "elnöksége, és 26 tagú előkészítő bizottsága svájei szakemberekből állott. Az elnök G. Huber-Pcstalozzi professzor volt, a neves algológus-limnológus; a tudományos előadások rendezésével és a tanulmányutak előkészítésével O. Jaag professzor (Növényrendszertani Intézet, Műegyetem, Züi-idh) foglalkozott, míg a pénzügyeiket U. Corti dr- (Vízellátási, szennyvíztisztítási és vízvédelmi intézet igazgatója. Zürich) intézte, mint második alelnök. A közgyűlésen 23 ország 193 képviselője jelent meg. Legtöbb volt Svájciból (61), tíznél többen jötteik Nagy-Britanniából, Németországból, Svédországból, rvalaJmint Ausztriából és Franciaországból, 8—2 taggal szerepelt Belgium, Csehszlovákia, Olaszország, Hollandia, az USA, Magyarország (3), Dánia és Üj-Zéland. Egy-egy résztvevő jötí Finnországból, Luxemburgból, Lengyelországból, Norvégiából, Romániából, Palesztinából és Indiából. A X. Kongresszus népességét és a nemzetiségek számát együtt tekintve, az első helyen áll. A kongresszusi jelvény a svájei színekre függesztett Forel-plakett volt, mely ténynek a svájciak mélyebb jelentőséget adtak. Ki akarták fejezni azt, hogy mennyire büszkék Forel-rv, mert új területet nyitott a tudomány sziámiára a limnológia megalapításával és világszerte nagy érdeklődóst keltett a belvizek kérdései iránt. Kifejezték ezzel azt is, hogy Svájc milyen siókra becsüli a limnológiát. For el hatására — annakidején — a kutattok egész sora kezdett el foglalkozni az új kutatási ággal, a nagy felbuzdulás azonban Svájcban később ellankadt. A mester meghalt és iskolája kihalt, csak egyesek dolgoztak szerény eszközökkel, éppen ezért működésüknek kellő visszhangja nem volt. Annál jobban felismerték a limnológia gyakorlati jelentőségét más országokban (Szovjetunió, Svédország, Németország), ahol kidolgozott munkatervvel és kellő felszereléssel átvették a vezetőszerepet a kezdeményező Svájctól. Jaag professzor szellemesen mondta — a Kpngreszszushoz intézett üdvözlő szavaiban —, hogy ha a limnológutsiok hazájukban nem is tudtak szélesebbkörű érdeklődést kelteni tudományuk iránt, megtették ezt imaguk a vizek. Már a századforduló óta látható jeleik mutattak arra, hogy valami baj van. Több helyen fellépett és mind gyakoribb lett a vízvirágzás. Különösen az Oscillatoria rubescens nevű hasadó moszat szaporodott el annyira, hogy tömege feltűnő vörös bevonatot alkotott a vizeik felszínén- A folyó- és állóvizek elgyomosodtak, a vizek mélyéről eltűnt az 0

2, az anaerob bomlástermékek megmérgezték a víz mélyét. Ennek a biológiai változásnak következtében sokfelé pusztult a halállomány. Manapság az Alpok peremtavai közül legalább egy tueat „beteg", s másokban is jelek mutatnak arra hogy közeleg a katasztrófa. E jelenségek felhívták a hatóság figyelmét és felkeltették a lakosság érdeklődését is. A vizek állapota közérdekű problémává fejlődött. Ezek a körülmények adták meg a jogot arra, hogy a Svájci Szövetséges Kormány meghívja még 1939-ben az Egyesületet tizedik Közgyűlésének Svájcban való megtartására

5 A programiba felvett mintegy 90 előadásból, egyesek távolmaradása miatt, kb. 80-at tartottak * A Magyar Hidrológiai Társaság és Limnológiai Szakosztályának 1949 április hó 13-i közös ülésén elhangzott előadás. Report on the Tenth International Ccmgress of Limnology. Switzerland, August 18—24, 1948. By 0. Sebestyén, D. Sc., Tihany. (English text on p. 121.) 1 F. Lenz: 25 Jahre Internat. Verein. theor. u. angew. Liimiiologie, Plön. 2 O. Jaag: Den Kongressteilnehmern zura Willkommen. Schweizerische Ztschr. f. Hydrologie, 10, 1948. 95