Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

i HthROT.ÓfílAl fí07.1,0

MV X'XVlll. ivf. !»{«. I J. s,;(i)H. 0.75-^-0.8 millió tonna és 1938 -1946-ban ismét 1 millió tonna termelés körül mozog a kőszén- illetve feketeszéntermelésünk. Általánosságban 1 millió tonna körül mozog a termelés és hasai ásvány széntermelésünknek, kereken 10%-át teszi ki. Összehasonlításul megemlíthető, hogy Európa a világ köszéntermelésében a 2. helyen van és 579,583.000 tonna termelésében 917.028 tonna termelésünkkel csak 0-16%-kal szerepelünk. Minthogy a trianoni béke csak a pécsvidéki és a 4000 kal-ás ajkai, — kis szerepet játszó, — köszénterületünket hagyta meg, amely dr. Vitális I. szerint (5.,392.) 11.4%-kal, dr. Vitális S. szerint 15.4%-kal sze. repel (6

V213.) Magyarország ásványszénvagyonában, és minthogy a termelés is csak kereken 10%-kai szerepel össztermelésünkben, részletesebb vizsgálatokkal a távolabbi cél érdekében nem foglalkozunk. c) Magyarország barnaszénvagyoiia és harnaszénterinelése. Magyarország barnaszénvagyona — mint vázoltuk — a legjelentősebb tényező hazánk széngazdálkodásában. Ennek a szénvagyonnak tekintélyes része kis fűtőértékű, s ezért indokolt barnaszeneinknek eredet és fűtőérték szerinti osztályozását vizsgálat alá vonnunk. Ha összehasonlítjuk az egyes korok szerint szeneinket, megállapítható: a feltárt ásványszénvagyonunk 38.20%-át, valószínű ásványszénvagyonunk lti.82%-éX teszik ki a budapestvidéki, esztergomi, tatai, móri és zircvidéki medencében levő paleocén-eocén és oligocén szenek, azaz összefoglaló néven paleogén szenek. Még szemléltetőbb képet nyújt a kalória alapon való összehasonlítás: a feltárt és valószínű szenek kalória készletének 43.76, illetve 22.44%-a a paleogén kalóriakészlet. Ha ásványszénvagyonunkba a középmiocén és pliocén ligniteket is beszámítjuk, akkor a paleogén szenek súlyra 2^%-kal, kalóriára pedig 32.32%-kai szerepelnek. Barnaszeneink különböző minőségűek. A paleogén barnaszenek fűtőértéke 5000 kal/kg körül van. A neogén szeneink, köztük a lignitek is, gyengébbek, a brennbergi előfordulás kivételével. A jó barnaszén legalacsonyabb megkívánt fűtőértéke 3800 kal/kg. Ennek megfelelően a jó barnaszénkészletünk 767— 785 millió tonnával 55—65%-ot jelent ásványszénvagyonunkban. így rögtön kitűnik paleogén szeneink nagy jelentősége, mert a jó barnaszénkészletünk 59.3%-a, kereken tehát 6'0%-a paleogén szén. A jó barnaszénhez tartóznak az intenzív művelés alatt álló tatai paleocén 5400 kalóriás szenek, az esztergomi paleogén 4500—5000 kalóriás szenek, a budapestvidéki 4500 kalóriás és a salgótarjáni 4100 kalóriás, az ózdi és az ajkai 4000 kalóriás szenek. A jó barnaszén valószínű előfordulásaiban a paleogén szenek 47%-kal szerepelnek és az öszszes ásványszénvagyonunk jó barnaszén név alatt szerepelhető részének pedig kereken 45%-át a paleogén szenek jelentik. Ugyancsak az előbbi elgondolással, de most a kalória alapon való összehasonlításnál a feltárt szeneknél a 3507.4 10i2 kalóriából 2305.8 10»

2 kalória esik a paleogén szenekre, ami 66%-nak felel meg. A feltárt szenek 66.5%-a esik a jó barnaszenek kategóriájába a kalória összehasonlítás alapján. A valószínű szenek 41.5%-a és az összes ásványszénvagyonunk 53.2%-a felel meg a 3800 kal/kg-os követelménynek. A jó barnaszénnek pedig 54%-át, illetve 61%-át teszi ki a paleogén szén a kalória alapon való összehasonlításnál. d) Magyarország Kzéiitermclé.séiiek fejlődést" 1900 óta. Szénvagyonunk és széntermelésünk ismertetése után pár szóban bemutatjuk széntermelésünk kialakulását a XX. században. Széntermelésünk 1900 óta állandóan emelkedő irányt mutat. A XIX. század második felében kezdődő ipari fejlődés 1908—1912-ben mutatja a legszebb eredményeket. A fokozatos haladásnak és fejlődésnek gátat vetett a világháború. Amíg az 1890—1900-as években barnaszéntermelésünk 2.4—4.3 millió tonna körül mozgott a 3.5—5.5 millió tonna össztermelésünkben, addig 1900-tól már 5.1—7.1 millió tonna barnaszenet termeltünk. Az előbbiekben már láttuk, hogy feketeszéntermelésünk eléggé állandónak mondható és így barnaszéntermelésünk nagyarányú fejlődését nem gátolja. A gazdasági hullám-elmélet természetesen nálunk is éreztette hatását az 1913-ban kezdődő hanyatló szénkeresletben. De csak igen rövid ideig, mert hadigazdálkodásra tértünk át és már 1914 első felében megélénkült a hanyatló szénkereslet. Amíg a hanyatló szénkeresletnél mennyiségi termelés helyett minőségi termelésre kellett gondot fordítanunk, addig a háborús években ismét a mennyiségi termelés került előtérbe a minőségi termeléssel szemben. A munkáslétszám és később a teljesítmény is erősen csökkent, a termeléscsökkenés azonban ním csökkent az előbbiekkel arányosan. Magyarázata ennek az, hogy a bányákat sokszor a rendszeresség és a gazdaságosság rovására használták ki. A háborús gazdálkodás első éveiben nem volt nagyobb anyaghiány, mert a bányák még elegendő készlet, tel rendelkeztek és így a megcsappant munkáslétszám ellenére is fokozhatták termelésüket és kielégíthették a hadi ipar állandóan emelkedő szénkeresletét. Ennek következtében 1915-ben 3.56%-kal termeltünk többet, mint 1914-ben. Azonban 1916—17-ben és még inkább 1918-ban jelentkeztek már a bajok: anyaghiány, a munkások elégedetlensége és bányamüszaki okok miatt nem volt meg a feltárási-, előkészítési- és fejtési munkálatok között a helyes és észszerű arány. Ennek hatásaként termelésünk fokozatosan csökkent. A munkások rossz hangulata, a különböző anyagok beszerzési nehézségei miatt hiába próbáltak az illetékes tényezők a munkáslétszám emelésével termelés-növekedést elérni, a termelés tovább csökkent az 1919. évi mélypontig, amikor is 3,913.733 tonna volt csak a termelésünk. Az összeomlás után az óriási mértékben megnőtt szénkereslettel szemben a termelésvisszaesés természetesen-szénhiányt okozott. A nagyfokú termelési visszaesésnek egyik fő oka az volt, hogy a mindenáron való rendszertelen többtermelés többé-kevésbbé kimerítette bányáinkat. Csak most kezdte éreztetni hatását a feltárás hiánya, a karbantartás nehézsége és az utánpótlás körülményes volta. így minden törekvés odairányult, hogy lehetőleg megkönnyítsék a bányák anyagellátását. Azonban ennek ellenére sem emelkedett a termelés ebben az időben olyan mértékben, mint kellett volna. Nehezen bár, de az utóbbin is sikerült javítani és már 1920-ban 21.63%-kal termeltünk többet az előző évinél. Ebben az időben különösen a sajómelléki medencében egymás után nyíltak meg kisebb bányák, úgy, hogy ott lassanként munkaerőhiány állott be. Megindultak a kutatási munkálatok is, ami — mint már az előbbiekből láttuk — megsokszorozta hazánk becsült ásványszénvagyonát. A szénkereslet élénk lett és a konjunktúrában megindult a bányáknál a háború okozta pusztítások nyomainak eltakarítása. Az új beruházások