Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

XXVIII. cvf. m,S. 1—/,. 334m. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY a széntelepes rétegsor mindenütt a veszélyes víznivó alatt fekszik. A dudar-bakonynánai medence ÉK-i részén számolni kell karsztvízveszéllyel. A csetényi medence DNy-i részén ugyan nem, de a medence többi részén azonban a telepek —75 m és —103 m t. sz. f. magasságban vaunak. (69.) A zircvidéki szénterület 39 mélyfúrásában elhanyagolták a karsztvízszint mérését s tudomásunk szerint a tervezett új függőleges akna föszállitóvágatának szint megállapításánál merült fel a vízszint szükségessége, mert nem közömbös, hogy a szénvagyonnak milyen hányada kerül ereszkés vagy siklós müveletekkel feltárásra, illetve lefejtésre. A pontos szint ismerete rendkívül fontos ezen a területen is, mert pl. ahány méterrel mélyebben lehetne vezetni a föszállítóvágatot, annyi félmillió q-val kevesebb szenet kell ereszke művelettel, tehát nagyobb üzemköltséggel kibányásznunk és felszínre hoznunk. Varga Béla mutat rá, hogy nagy költséggel meg kell ismételnünk egy korábbi fúrást, hogy megbízható adat birtokába juthassanak. (5-4.,267.) A móri paleogén szenek is a veszélyes karsztvízszint alatt vannak. A becsült mennyiség 150—200 millió métermázsa. Pusztavámon lemélyített fúrólyukból a + 246 szinten 6 at. nyomással feltörő vizet kaptak. Csak némi fenntartással fogadhatjuk el e vizet karsztvíznek, hasonlóan az oroszlányi + 200 m magasra felszálló vizekhez, de a parabólikus pályán való szintemelkedés mindenesetre arra mutat, hogy szorosabb kapcsolat van e víz és a karsztvíz között. Az ajkai medencében hasonlóan a dorogi viszonyokhoz, feltűnőek főleg a vetők mentén (de alárendelten egyebütt is) a futó repedések, amelyeket az áramló víz oldás révén bővít. Madas József szerint a keletkezett üregek szelvénye igen elnyúlt függőleges irányban, de általában csekély kiterjedésű a vízszintes síkban. Érdekes, hogy a vízvezetö repedések a közepes karsztvízszint alatt mintegy 70 m-es szakaszon fordulnak elő. A mélység felé haladva számuk csökken. (70) A dorogi fúrások triász-szakaszainak adatai ugyancsak ehhez hasonló eredményt mutatnak azzal, hogy a triaszszakasz felső részében vannak az üregek és 60 - 70 intői már többé-kevésbbé tömör a mészkő. A Középhegység ÉNy-i és Ny-i részén aránylag egyenletes megcsapolási hatással állunk szemben. Kivételt képez a Gic Nagydém és Bakonytamási környéki terület, ahol a hidroizohipszák lefutása is mutatja az erősebb megcsapoló hatást. A másik és egyben igen különös megcsapoló hatás Ajka vidékén van. Rozlozsnik szerint az Ármin-aknai részen a víztükör + 204 m t. sz. f. (44.,1217), Madas József szerint ez az újabb adatok afapján alacsonynak bizonyult. Az átlagos karsztvízszintet legalább + 220 m-re kell tennünk. Az ajkai hidrológiai megfigyelések szerint a karsztvízszint a csapadékmennyiségekkel erősen változó magasságú és közepes szintje a karsztvíznek + 230 m t. sz. f. magasság körül van. A Szádeczky-féle vizsgálatok alapján ezek az adatok jól beilleszkednek a Középhegység karsztviztükrénck feltételezhető általános szerkezetébe. (24.,89.) 2. A VÉDEKEZÉS MÓDJAI. Ismerve a karsztosodás következtében fellépő veszélyeket, a különleges helyi viszonyoknak megfelelően megválaszthatjuk a védekezés legmegfelelőbb módját. Tömítéssel védekezhetünk a vízbetörések ellen, ha ismerjük a földalatti üregszendszert és elegendő vastagságú szigetelő fekü rétegünk van a mélyfeküt képező triászkorú dachsteini mészkő és a széntelepes rétegsor között. Lecsapolunk szivatással akkor, amikor a szigetelő rétegsor kisebb vastagságú, vagy teljesen hiányzik, és a kicsi hidrosztatikai nyomás mellett a kiemelendő vízmennyiség nem túl nagy. Vízvédelmi pilléreket pedig akkor hagyunk meg. ha hirtelen nagy víztömegeket adó fövetöket akarunk elkerülni. Nézzük részleteiben ezeket a védekezési módokat. a) A karsztürcgi'k tömítése. A karsztüregek tömítését akkor végezhetjük el, ha Ismerjük a tömítendő üregszendszert, ha nyelöképes fúrólyukakat tudunk mélyíteni, és ha megtudjuk választani a tömítő anyag helyes összetételét. Ezért foglalkoznunk kell a földalatti üregrendszert feltáró geofizikai kutatásokkal, az eddig lemélyített tömítő fúrólyukak nyelöképességével, és a fúrólyukak tömítésénél szerzett helyszíni és laboratóriumi tapasztalatokkal. Megelőző geofizikai kutatások. A karsztüregek felkutatása eddig majdnem mindig mélyfúrással történt. Azt lehetne mondani, hogy a megelőző fúrással csak véletlenül tárjuk fel a földalatti üregrendszert. A kockázatos mélyfúrás költségcsökkentése miatt több kísérlet történt már arra, hogy a földalatti nagy vetőket, az ezek menténi vízjáratokat geofizikai módszerekkel mind a külszínröl, mind pedig ma. gából a bányából meg lehessen határozni. Az első ilyen irányú vizsgálatot Pékár Dezső geofizikus végezte Eötvös-féle torziós ingával. ( 78.,79.) A földalatti üregek kimutatásánál a műszer által mutatott gyanús pontokon a 404. és 418. nyelöképes fúrólyukakat mélyítették, amelyekbe összesen 6915 m

3 homokot és 7589 q cementet adtak be. Ez a kísérleti mérés azzal az eredménnyel zárult, hogy csak nagyobb tömegváltozásokat lehet kimutatni s a részletek megoldására éppen ezért nem alkalmas. (51,.,265.) Megkísérelték 25.000-es, illetve 100.000 -500.000-cs hangerősítő mikrofonnal kihallgatni a bánya folyosóinak talpa alatt keringő vizek csobogását. Ez a kísérlet sem hozott eredményt, mert a közetmozgás, az ácsolatok pattogása és egyéb zavaró körülmények ennek a gondolatnak gyakorlati megvalósítását teljesen njegakadályozták. (79.,328.) Pogány—Vendel-féle bllenálhís-mérési egy ízben végeztek s az ennek alapján kitűzött fúrás 750 l/p, illetve 1028 l/p nyelöképességet mutatott. Sósavazással való nyelöképesség fokozással 1800 1/p-re emelkedett a fúrólyuk nyelöképessége. Dr. Vendl Miklós professzor szerint „az eredeti Wenner-féle elrendezésű kutató módszer bár tudományosan megalapozott a kívánt finom célnak, az egyes vízerek, vízzel telt üregek pontos megállapításának nem felel meg, mert nem eléggé érzékeny, csak átlagképet ad, a részletek feloldása meg. nyugtató módon, segítségével aligha lehetséges". Azonban rámutat dr. Vendel Miklós professzor arra is, hogy a Schlumberger-féle módosított módszerrel is kívánatos lett volna méréseket végezni a vízbetörés pontja felett. (80.,64—66.,81.,43—45.,82.,83.) Az Eötvös-féle torziós ingának alkalmazását dr. Vitális István is «jánlotta a széntelepek helyzetének megállapítására. (84.,85.) Minthogy a vetők mentén a karsztosodás viszonylag erősebben fejlődik ki, ezért a karsztvízkérdés szempontjából is tekintetbe jöhet ez a módszer az alaphegység topográfiájának megállapításában.