Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

f 36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVIII. >:vf. 1.9',S. 1—.',. szám. A topográfiai megállapításra a szeizmikus méréseket ajánlotta Varga Béla Dorogon, mert Németországban a szeizmikus reflexiós módszerrel szép eredményeket értek el. (86.) A szeizmikus reflexiós méréseket Dorogon dr. Vendel Miklós hathatós támogatásával Varga Béla és dr. Pogány Béla el is végezte. A mérések igen érdekes eredményeket adtak, sajnos a bekövetkezett háború miatt a méréseket nem folytatták. A nagy vetőket kétségtelenül kimutathatták, és az egyik legérdekesebb eredmény ezeknél a szeizmikus reflexiós méréseknél az volt, hogy „nemcsak a triász felszínéről visszavert hullámok voltak azonosíthatók, hanem a kibányászott szén helyébe iszapolt homokrétegről visszaverődött hullámok is megfigyelhetők voltak." (S7.,1095.) Ezekkel a mérésekkel az alaphegység tagozottsága megállapítható lenne. Ez adatokból és a mélyfúrási eredményekből egyúttal a vízjáratok valószínű helyérc és irányára is támpontokat lehetné szerezni. Dr. Tárczy-Hornoch Antal, dr. Vendel Miklós professzorok, Varga Béla bányaigazgató és dr. Kántás Károly magántanár megbeszélései alapján a Műegyetem Geodéziai és Bányaméréstani tanszéke dr. Tárczy-Hornoch Antal professzor irányításával készülő és eredményt ígérő új geofizikai módszere a közeli hónapokban az elméleti számitások befejeztével talán már a gyakorlati megvalósítást éri el. A tömítő fúrólyukak nyelöképesség ei. Az egyes fúrólyukaknál a nyelöképesség igen tág határok között mozog. Előfordul az is, hogy egészen je. lentéktelen (csak egy néhány l/p), de az esetek többségében a triász szakasz nagyobb nyelöképességü; olyannyira, hogy néha oly erős vákuum keletkezik az öblítővizet szállító gumitömlőben, hogy az teljesen összelapul. A dorogi cementáló fúrásoknál kísérletezték ki Albel javaslatára a sósavazással való nyelökcpességfokozást. Kezdetben ugyanis kvarchomok adagolásával próbálták a szűk nyílású repedések falait koptatni, tágítani s így a szelvényt növelni, mert ezzel a nyelöképesség is nagyobbodik. Az üzemi jelentések szerint hetekig' tartó kísérletezések sem vezettek célhoz,viszont sósavazással meglepő eredményt értek el. Ezzel az eljárással a fúrólyuk és a karsztosodott üreg közötti hajszálrepedések a legrövidebb idö alatt szélesednek. Jellemzésül megemlíthetjük pl. a 386. sz. fúrást ( + 218.714 m) amelynél 65 l/p nyelöképességet 250 kg sósav beadásával 1200 1/p-ré; vagy pl. a VI. akna helyén mélyített 445. sz. fúrást, ahol a 2 l/p nyelöképességet pár perc alatt 200 kg sósav adagolásával 1500 1/p-re emelték. Egész hosszú sorát lehetne felsorolni az ilyen példáknak. Azonban előfordul olyan eset is, hogy a sósavazás is csak jelentéktelen eredményt tud felmutatni. A sósavazáshoz előzőleg kátrányban fürdetett, elhasznált fúrórudazatot használnak, amelyet oly mélyen engednek be a fúrólyukba, hogy annak alsó része a triász szakaszban észlelt nyelöképes repedésig ér. Ezen a rudazaton keresztül percenként 20—30 1 vizet engednek be, amelyhez óránként 30— 40 1 tömény sósavat adnak. Ilyen adagolás mellett 24 órás sósavazás alatt 720 1 sósavat adnak be. Előfordul igen gyakran, hogy az adagolt víz és a tömény sósav mennyiségét növelni kell a jobb hatás elérése miatt. Ilyenkor percenként 40—50 1 vízhez óránként 60—100 1 tömény sósavat szokás adni. Voltak olyan cementáló fúrólyukak, amelyekbe 8000—9000 1 sósavat kellett beadni, hogy megfelelő nyelöképességet érjenek el. Az esztergomi szénmedencében 1947 január 11-ig 205.023 1 tömény sósavat adtak be a lemélyített 157 preventív tömítő fúrólyukba; amelyeknek összmélysége ugyancsak 1947 január 11-ig 52.902.97 m (1,2.) A sósav oldja a kalciumkarbonátot. Ha áramlási irányokat tételezünk fel, akkor nyilvánvaló, hogy az áramlási irányban nagyobb lesz a hatás. A beadagolt Sósavat az áramló víz magával viszi és elérhetünk egy olyan időponthoz az áramlási sebességnek megfelelően, amelynél már az adagolás helyén nincs is sósav. A nagyfokú hígulás fennál és éppen ezért feltehető, hogy csak egy bizonyos távolságig lesz megfelelő oldóhatás, amely azután fokozatosan és esetleg egy újabb földalatti kavernarendszerbe való betorkolással már rohamosan csökken. A CaC0

3 oldódásával tágulnak a szelvények, ami maga után vonja egyrészt az átfolyó vízmennyiségnek és az áramlási sebességnek növekedését és a Darcy-féle elgondolás alapján a porózus anyag, illetve esetünkben a földalatti járatrendszer átbocsátóképességének növekedését is. Így nyilvánvaló bár a földalatti járatok keresztül-kasul és nem minden szabályosság nélkül hálózzák be az egész területet hogy találunk olyan irányokat, amelyekben a nyelöképesség hosszú szakaszon azonos, vagy közel azonos, akkor, amikor egyidejűleg más irányokban vagy kisebb, vagy nagyobb. Ezekben az utóbbi irányokban a nyelöképesség szintén hosszú szakaszon azonos, vagy közel azonos lehet. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a nagyobb nyelöképességet feltüntető irányokban a karsztosodás nagyobb, viszont a kisebb nyelöképességü irányokban a karsztosodás kisebb mértékben van kifejlődve . Természetes, hogy szóródások vannak, de ez nem is lehet ellenvetés különösen akkor, ha a földalatti karsztosodást, az igen bonyolult járatrendszert tekintjük. A legtöbb természeti törvény szigorú matematikai formulázása igen körülményes és véleményünk szerint akkor is továbbhaladást érünk már el a jelen esetben, ha a hozzávetőleges irányokat és a hozzájuk tartozó hozzávetőleges átbocsátóképességeknek nagyságrendjét kimutathatjuk és megadhatjuk. A dorogi bányaigazgatóság rendelkezésünkre bocsátotta az eddigi cementáló fúrások adatait. Látható a mellékelt térképen, hogy a tömítő megelőző fúrólyukaknak nagy része aránylag kis területre esik. A medence azonban több km- kiterjedésű és minden részén, ha nem is sok, de van ilyen tömítő fúrás. Az egyes helyekre összpontosítva telepített fúrólyukak nyelési próbáinak összehasonlítása igen körülményes (bányabeli összeköttetés, egymásra hatás, kis terület, lokálgeológia, stb.). Az egymástól távolabb levő fúrólyukak nyelési adataiból azonban már tisztább képet alkothatunk. Az alábbiakban adjuk az eddigi megelőző cementáló i tömítő) fúrólyukak nyelési próbáinál észlelt nyelöképességi adatokat (X. táblázat). Ha e nyelési próba adatokat a mellékelt térképen levő fúrásoknál figyelembe vesszük, akkor látható — mint már említettük —, hogy vannak irányok, amelyekben azonos vagy közel azonos az elnyelt víz menynyisége, de ugyanekkor egyúttal nagyobb is az elnyelt vízmennyiség, mint az előbbi irányokra többé-kevésbbé merőleges iránybani kisebb, de azonos vagy közel azonos elnyelt vízmennyiség. A térképen (12—13. ábra) feltüntetett elég nagy számú fúrólyukban észlelt nyelési próbák az egész medence területén azonos jelenséget mutatnak. A XIV— XII. sz. aknák, valamint a IV—II. sz. aknák mezejében, továbbá a tömedék. és Samu aknák és a Reimann és VI. akna területén teljesen azonos az említett irányokban az összefüggés; holott több km távolságra vannak az említett aknák egymástól. Sőt kissé merészebb