Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai
34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVIII. év f. W-i,8. 1—//. szám. azonban lényegtelen. A Solymári akna vízbetöréséből számított ,,k" érték 0.0664. Ugyanakkor azonban az előbbi helyeket összekötő vonalra többé-kevésbbé merőleges irányban, a Reimann aknai vízbetörések 0.1522-es ,,k" értéket adnak. Tévedések elkerülése végett megjegyezzük, hogy a számításainkban szereplő „k" érték nem Darcy egység, csak összehasonlító relatív szám! Bár némileg kifogásolható az eljárásunk, de mégsem tekinthetjük véletlennek vagy véletlenek halmozódásából származónak ezt az eredményt. Az esetek kevés száma miatt általánosítani sem lehet, de ez a jelenség további vizsgálatokat megérdemel. A szóbanforgó területen ez átbocsátóképességi viszonylagos adatok arra engednek következtetni, hogy vannak olyan irányok, amelyekben vagy amelyek mentén a karsztosodás viszonylagosan jobban kifejlődött állapotban van. Már az előzőkben láttuk, hogy magasabbrendü paraboloidikus felületü a Dunántúli Középhegység egységes karsztvíztömege, így beszélhetünk a víztükör dőlési és csapási irányáról is. A nagyobb átbocsátóképesség a dőlési irányba esik s ebből következik, hogy a dőlési irányban a folyási övben a járatok jobban vannak kifejlődve, éppen a nagyobb áramlási sebességből eredő nagyobb korrodáló hatás miatt. A karsztvíznek csapásiránybal való mozgása minimális, ezért ebben az irányban a járatok kevésbbé vannak kifejlődve A dunántúli szénm*»dencéU vízbetörései. Elméleti fejtegetéseink után foglalkozzunk most nagy vonalakban az egyes dunántúli szénmedencék vízveszélyével, a megfigyelt vízbetörésekkel. A tatai medencében a XV. aknamezőtől eltekintve a legnagyobb elvetési magasság csak 60— 70 m. Tatabánya sem mentesült a vízbetörésektől. Azonban korántsem kellett akkora vízmennyiséget emelni, mint az esztergomi medencében. A biztonság érzetében (elegendő vastagságú védőréteg a triászmészkö és a széntelepes rétegsor között) nem is voltak nagyobb vízmennyiségek emelésére berendezkedve s a VI. aknai 1907. évi 2.7 m : ,/p vízbetörés elöntéssel fenyegette az akkor még csak feltárás alatt álló aknamezőt. Csak a rendkívüli akaratnak és munkateljesítménynek volt köszönhető, hogy a 36 óra alatt beépített 2.5 m : l/P szivattyúval az alapközlén már 1.7 m-re emelkedett vizet leszivathatták. A VII. aknában 1907-ben 1.2 m :'/p, 1909-ben 2.3 m :'/p, a VIII. aknában 1911-ben 0.38 m»|p vizet fakasztottak. A IX., a X. és a VI. aknában, ahol a védő-réteg vastagsága kisebb, mint egyebütt, összesen 1—3 m : ,/p a fakasztott vizek mennyisége. (39.,313.; 40.,180.) Kis- és Nagynémetegyházán a kutatófúrások tanúsága szerint mindenütt van kisebb-nagyobb vastagságú meddő közbetelepülés a széntelepes rétegsorokban, a Vitális István szerint a feküvíz ellen védekezni lehet majd olyan módon, hogy a fejtósreméltó legalsó szénbad alatti palásszenet, szenes palát és meddő közbetelepülést nem fejtjük le Sajnos, c területen lemélyített kutatófúrások közül csak a II. sz. fúrólyukban jelentettek 6 m-nél vastagabb védőréteget; a többi kutató fúrásban a védőréteg vastagsága még ennél is tetemesen kevesebb. így — tekintve a széntelep mélységét — érthető a bányász köröknek az az aggodalma, hogy a feküvíz (karsztvíz-)betörések ellen a nagy hidrosztatikai nyomás miatt védve nem vagyunk. Az esztergomi medence kiváló bányásza, dr. Schmidt S. által megadott 10 m-es védőréteg vastagsága is kevésnek látszik akkor, ha nagyobb mélységre kell a bányamüveletekkel leszorulnunk. E medencében a szénkincs a — 61 m és — 201 m t. sz. f. magasságban fekszik, vagyis 200—340 m-rel a veszélyes víznívó alatt. (40.,159.) Az esztergomi m e d e n c é ben még ennél is nagyobb mélységekkel kell számolnunk, de itt a mély részeken elég tekintélyes vastagságú izolálóréteg is van helyenként, ami, sajnos, ez előbbi medencében nincsen kifejlődve. Az esztergomi medencében igén tekintélyes szénvagyon van még a borókási mezőben, a XII. aknai mezőben. Nagysápon, Tokodon, Dorog-Tokod-Kenyérmezömajori s ezzel összefüggő Esztergomi terület alatt. E helyeken a védőréteg csekély vastagságú, néhol úgyszólván semmi védőréteg sincs. (42.) Ezért nem is került sor ezideig e területek bányászati mélymüveletekkel való feltárására és lefejtésére. A tatai medencében — mint említettük a XV. aknamezőtől eltekintve — a szénvagyon javarésze ugyan a + 139.5 m-es szint alatt van, azonban a t. sz. f. +60 [-70 m magasságban. A Mohi-féle 15 produktiv fúrással feltárt 100 millió q szén 67-166 m-rel fekszik mélyebben a tengerszintnél (43), viszont elegendő vastagságú izoláló rétegsor véd a feküvíz hidrosztatikai nyomása ellen. A veszélyes vízszint t. sz. f. magassága Faller Jenő mérései alapján elég tág határok között mozgott. A mérések eredményeit a következőkben közölhetjük: (IX. táblázat). IX. TÁBLÁZAT - TABLE XI. A németegyházi kutató fúrásokban megfigyelt karsztvizszintek. Karst Water Levels gaged in Németegyháza exploration bore-holes. Fúrólyuk t. sz. f. Vízszint t. sz. f. Fúrólyuk magassága magassága Bore-hole Elevation of Bore-hole Elevation of Water Level above Sea above Sea Ml. sz. 221.518 m 139.538 ill VI. sz. 216.875 111 136.819 m VIII. sz. 215.262 m 135.622 111 Minthogy ezideig részletesebb leírást ezekről a mérésekről szerezni nem volt módunkban, így bírálni sem lehet ezeket az adatokat. Mindenesetre feltűnő, a M. és VIII. sz. fúrólyuk veszélyes víznívója közötti nagyobb eltérés (3.916 m). A részletes fúrási adatok hiányában is feltételezhetjük (hasonlóan a dorogi fúrási adatokhoz), hogy igen komoly megfontolást igényel e terület bányászati feltárása vízveszély szempontjából; Az öblítő víz eltűnése több fúrásban, amikor a fúró a triáskfekühöz közeledett, vagy amikor abba ment be a véső, és hogy felszálló vizet csak a XXIII. sz. fúrásban kaptak, véleményünk szerint még nem jelenti a veszély csökkenését. A karsztosodás itt is - e jelenségek alapján — kifejlődött állapotban lehet, ami a bányászt pedig fokozott elővigyázatosságra kell, hogy késztesse. Amint a dorogi cementáló fúrások vizsgálatánál látjuk, a víznyelési próbák összehasonlításánál határozott irányú és azonos vagy közel azonos nyelési vízmennyiségü vonalakat mutathatunk ki. E vonalak gyakorlati jelentősége kitűnik azonnal, ha az elfulladt VI—VII. aknára, a sorozatos elfulladással küzdött Tömedék és Samu aknára, Reimann és Auguszta, sőt újab. ban a IX. és XII. aknára gondolunk a dorogi medencében. Karsztvíz alatt van a Zirc — Csernye vidékén levő paleogén szénmedence szénmennyiségének igen tekintélyes része. A karsztvíznívó kb. 165 (-170 m t. sz. f. magasság körül van. Az eddigi három vízmérési adat átlaga szerint + 166 m-nek adódna a veszélyes szint. Az alapközet itt is triászkori dachsteini mészkő, amelyre krétakorú turriliteses márga települ és csak a medence É-i részén telepszik közvetlenül az alapközetre a széntelepes rétegsor. Dudar II., Bakonynána 11., Csetény 12., VIII., 17., és 25. sz. fúrások által feltárt részen
