Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)
5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. SCHULEK ELEMÉR és dr. RÖZSA PÁL: Néhány budapesti ter-málvíz újabb kémiai vizsgálata
XXyil. év/. tM/7. s s. aedm. HIDROLÓGIAí KÖZLÖNY 71 a h.enóerkében lévő vízzel érintkezik. A lombik nyakóra erősített üveghengerkében levő forrásvíz vízzárat alkot. .Az üveghengerkét parafadugóval elzárjuk. Az így előkészített vízmintát gyorsan a laboratóriumba szállítjuk s szobahőmérsékletre J20°) lehűtve, legott meghatározzuk annak oxidálható kéntartalmát. 2° A most ismertetett eljárásnál még alkalmasabb módon vehetünk vízmintát a 3. ábrán látható készülékkel. E készülék 1 literes gömbfe'nekű duránlombik, mely farkascsappal ellátott beköszörült üvegdugóval zárható el. A dugó csiszolata lehetőleg hosszú legyen. E készülékkel a mintavétel a következőkép történik. A lombikba kevés durva horzsakőport hintünk, majd 100 kcm vizet, esetleg megfelelő kémszert (NaOH-t, vagy HCI-t) is öntünk bele. A dugó csiszolatait ú. n. vakuumcsapzsírral kenjük meg s összeállítjuk a készüléket. A készüfék kinyitott farkascsgpját jó vízsugárlégszivattyúval kötjük össze s a lombikot 3 percen át evakuáljuk. Most a lombik tartalmát melegítjük s a folyadékot 2 percen át élénk forrásban tartjuk, majd a csapot forrás közben elzárjuk s a melegítést megszüntetjük. Az ily módon evakuált, csak kissé meleg edényt vízzel lehűtjük, gondosan megszárítjuk, a farkascsapból a netán bennmaradt vizet kifújjuk s a készülék súlyát táramérlegen 0.01 g pontossággal megállapítjuk. Az így előkészített edényt lehetőleg azonnal, legfeljebb azonban 1—2 órán belül fel kell használnunk a mintavétel céljára a következőképpen: Az 5 literes vízgyűjtő üveg fenekére lesüllyesztett kivezető üvegcső, mint leírtuk, vékonyabb gumicsőben folytatódik. E csö- " vet a forrásvíz állandó átáramoltatása közben a készülék farkascsapjára illesztjük, maid annak alkalmas elfordításával, mintegy 500 kcm vizet szívatunk a lombikba s ennek csapját megfelelő módon elzárjuk. Az így nyert vízmintát a laboratóriumba szállítva, annak feldolgozását haladék nélkül megkezdjük. A lombik tartalmát szobahőmérsékletre lehűtjük, s súlyát 0.01 g pontossággal ismét megállapítjuk. A tioszulfát-'ron kimutatására, illetve quantitativ meghatározására szolgáló készüléket a 4. ábra tünteti fel. A minta(vevő lombik 1.5 literes holsszúnya-k.ú, gömbfenekű duránlombik, melybe olVan feltét van köszörülve, melybe egy, az edénynek mqjdnem fenekéig érő s G. 2. jelzésű jénai üvegszűrőben végződő, felül üvegcsappal elzárható cső van forrasztva és a meghatározás folyamán C0 2 bevezetésére szolgál. A feltéthez forrasztott'másik, farkascsappal elzárható üvegcsövön keresztül evakuáljuk a mintavevő lombikot. A lombikot a következőkép készítjük elő a 4. ábra. Készülék a termálvizek esetleges S.»0 3" tartalmának kimutatására, illetve quantitativ meghatározására. Figure 4. Sampling vessel for coll«ction of thermal water (for det»rm. of S<>0 3"). mintavételre. A lombikba 100 kcm vizet, 5 g bórsavat és kevés durva horzsakőport teszünk. Köszörületét s az üvegcsapokat éppen elegendő ú. n. vakuumcsapzsírral megkenjük s a szűrőben végződő hosszú cső csapját elzárjuk, míg a nyitváhagyott farkascsapot vízsugárlégszivattyúval kötjük össze. A lombikot 3 percig evakuáljuk, majd a benne levő vizet — anélkül, hogy a légszivattyút lezárnánk — nyilt lángon élénken forraljuk még 2 percen át. Az ily módon evakuált lombik csapját elzárjuk, a lámpát a lombik alól gyorsan eltávolítjuk, s az alig meleg lombikot folyóvízzel lehűtjük, majd gondos letörlés s a csövek szűtópapirossal való gondos kiszárítása után pontos táramérlegen a lombik súlyát 0.01 g pontossággal megállapítjuk. ' V Az így előkészített lombikot haladéktalanul, legfeljebb azonban 1—2 órán belül fel kell használnunk a mintavétel céljára. Ugyanúgy a vett vízmintát is azonnal, legfeljebb azonban 1—2 órán belül fel kell dolgoznunk. A mintavétel a következőkép történik: A vízgyűjtő edény fenekéig lesüllyesztett kivezető csövét gumi segítségével a forrásvíz állandó áramoltatása mellett a készülék farkascsapiával kötjük össze, majd a csap alkalmas elfordításával kb. 1 liter forrásvizet szívatunk a lombikba. A csapot elzáriuk s a vízmintát a laboratóriumba szállítjuk, folyóvízzel lehűtjük s a gondosan letörölt edény súlyát 0.01 g pontossággal megállapítjuk. AZ OXIDÁLHATÓ KÉN MEGHATÁROZÁSA. Mint említettük, a budapesti termálvizekben található ú. rí. „oxidálható kén" kétféle formában lehet jelen, mint szulfid-kén, és mint karbonilszulfid-kén. Ha a forrásvíz levegővel érintkezik, szulfit- és tioszulfát-kén is keletkezhet: A karbonilszulfid vízben — még inkább hidroxilionok jelenlétében — bomlást szenved a következő egyenletek értelmében: cos h 2o co 2 + h 2s I COS + 2 OH' = CO3" + H 2s Ha az oxidálható összes ként kívánjuk meghatározni, "úgy célirányos a vizsgálandó vízmintát előzetesen lúggal (pld. NaOH-dal) reagáltatnunk, hogy a karbonilszulfid is szulfiddá alakulion át. A szulfid-kén meghatározására szolgáló eljárások vagy oxidáción alapulnak vagy kolorimetriásak lehetnek. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai. Az oxidáción alapu-ló eliárások közül a jodometriás mérés a legelterjedtebb. A jód a H 2S-t savanyú közegben kénné oxidálja: H 2S + J 2 = S + 2. H' + 2 J'. ' Az eljárás egyik formája, hogy a változó titerű jódoldat helyett, kaliumbijodát-oldatof használunk. Ezt juttatjuk a már jodid-iont is tartalmazó vizsgálandó vízhez. Sósavval való savanyítás után a kiváló jócl a H 0S-t oxidálja,- a jód feleslegét pedig visszamérjük. Oly módon is meghatározhatjuk, a H 2S-t, hogy ismert mennyiségű KBrOg-ból szabaddá tett Br 2-mal H 2S0 4-vá oxidáljuk, (H 2S' + 4 Br 2 + 4 HaO = S0 4" + 8 Br' 4- 10 H'), a bróm feleslegét pedig iodometriásan mérjük vissza. - • A kénsavvá való oxidációt lúgos KMn0 4-tal is eszközölhetjük. Ennek feleslege szintén mérhető jodometriá-
