Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. SCHULEK ELEMÉR és dr. RÖZSA PÁL: Néhány budapesti ter-málvíz újabb kémiai vizsgálata

70 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évi. 191,1. 5—«. szám. d o 11 g á .10 k meghatározása csakis a viszonylag' nyugalmi állapotban levő, buborékmente, s változatlan hőmérsékletű, áramló vízből vett mintában sikerül reprodukálható módon. Ezt,a következő vízgyűjtő berendezéssel biztosíthattuk. -(1. ábra.) Egy 5 literes üvegbe kétszer átfúrt, egy helyen egész hosszában ékalokú <bernetszéssel' ellátott dugót illesztettünk. Mindkét furatba az üve& fenekéig érő üvegcsövet helyeztünk könnyen fel- és letolható módon. Az egyik, mintavételkor az üveg fenekéig érő cső íbelső átmérője ^6—-8 mm) a forrásfőre szerelt lefolvóval volt összekötve gumicső segítségével**, míg a másik üvegcsövet (belső átmérője A—5 mm) a gumidugó alsó lapiától mintegy 4 cm távolságra húzítuk fel. Erre az üvegcsőre kb. 40 cm hosszú, vékonyabb gumicsövét (belső átmérője 3—4 mm) tettünk, melvnek másik végére mintegy 30 cm hosszú, 3—4 mm belső átmérőjű üvegcsövet szereltünk, ha a mintavételre közhasználatú, mintegy 300 kcm-es jól záró üvegdugós üveget vagy erre a célra szerkesztett s a második ábrán látható 300 kcm-es lombikot használtunk. Egyébként az egész berendezést az 1: ábra mutatja a legszemléltetőbb módon. Az így felszerelt üvegbe a gumidugó lazán van bedugva, úgv, hogyha forrásfőből kifolyó víz nemcsak a készüléken át, de a dugó mellett, az ékalakú ^emetszésen át is kifolyik s így a vízbői felszabaduló gáz is eltávozik. A vizsgálandó forrás vizével több ízben, kiöblített készüléken addig áramoltatjuk át a forrás vizét, még á mintavétel előtt, míg a y\z az üvegben 4-szer, 5-ször megújult. Ez a művelet kb. 10 percig tart. Az erre szükséges időt egyébként könnyen kiszámíthatjuk, ha az üres/edény megtöltésére szükséges időt a mintavétel kezdetén megállapítottuk. Most a készülék elvezető csövét az 5 literes palacknak majdnem a fenekéig süllyesztjük le, míg a' bevezető csövet oly magasra húzzuk fel, hogy az azon beáramló forrásvízből kiváló gázbuborékok ne hatolhassanak túl mélyre s így ne hatolhassanak be a majdnem fenékjg betolt elvezető csőbe. Egyébként a víz átáramoltatását a forrásfej csapjával, vagy, ha a forrásfejbe üvegcsövet süllyesztettünk, az ehhez csatlakozó gumicsőre szerelt Bunsen-féle szorítóval szabályozhatjuk. , A vízminták vételére kétféle el járást és kétféle edényt is alkalmazhatunk: ** Egyes esetekben úgy jártunk ei, hogy o gumicsövei olyahegyesszögben meghajlított 10—12 mm belső átmérőjű üvegcső rövidebb, kb. 10 cm-es szárára húztuk, melynek hosszabbik (100, egy esetben 150 cm hosszúi szárát a szabadon ömlő forrásfejbe süllyesztettük. A -vízmintavétel e ^módjának célszerűsége kiviláglik a következőkből. Az ölsómargitszigeti Magdolna-forrás forrásfejére a mintavétel céliára csapot szereltek. A csappal ellátott cső nem merül 'elég mélyen a forrásfejbe. Az igen. bővizű feltörő forrásból nagymennyiségű gáz szabadul fel, mely a fprrásfei boltozatoson kiképzett részében az elvezető széles csőnél rövid időközökben összegyülemlik. E gázhoz a vízhasználat ingadozása miatt kevés levegő is kerülhet. Mintavételkor o csapon át időn-, ként nagymennyiségű gáz távozik el vízzel keverten. Ilyenkor a víz kivált kéntől opalizál. Az e csapról vett vízminták szulfidkénértékei alig a felét tették ki a töltő üzemnek nagytartályából, az üzem egyik csapjáról vett minták szulfidkén-tartalmánO'k. Hasonló oka lehet annak, hogy a Széchenyi-fürdő Szent Istvánforrásának vize változó kéntartalmat mutat.4 Itt a vízmintavétel közvetlenül a forrásfeiből szintén kizárt. A forrósfejtőj mintegy 50 méternyire az elosztó csőre szerelt Jeágazás szolgál mintavétel céljára. 300 kcm 2. ábra. Vízmintavevő készülék termálvizek S" és COS tartalmának meghatározására. Figure 2. Sampling ^olumetric flask for collection of thermal water (for determ. of S" and COS). 3. ábra. Vízmintavevő készülék termálvizek S" (eáetleg COS) tartalmának meghatározására. Figure 3. Sampling vessel for collection of thermal water (for de- . term. of S" and COS resp.). 1° A 2. ábrán látható mintavevő palack hosszabh és szélesebb nyakkal ellátott, 300 kcm-es mérőlombik, melynek körös jele a lombik ,'nyakáq lehetőleg alul van úgv, hogy a nyaki részben 20—25 kcm folyadék még elférjen. A mérőlombik ferdén ékahs-kúra kiképezett, csiszolt dugóval zárható el oly módon, hogy alkalmasan elfordítva a nyakcsisz'olat közepe táján fúrt kerek nyíláson át levegő vagy folyadék juttatható a lombikba. A lombik nyakára átfúrt gumidugó segítségével üveghengert illeszthetünk. Ez arra szolgál, hogv ugyanazzal a vízzel megtöltve, melyből mintát vettünk, a vízmintát vízzár alatt szállíthassuk a kémiai laboratóriumba további feldolgozás végett. A most ismertetett készülékkel a v í z m i 'n t a - v étel a következőkép történik: A mérőlombikr'a gumidugó segítségével kis üveghengert illesztünk, éspedig oly magasságban, hogy az a lombik üvegdugóján is túlérjen. Most az 5 literes vízgyűjtő üvegen állandóan átáramló forrásvizet a lombik fenekére érő'üvegcsövön át addig., vezetjük a lombikba, míg az legalább 4—5-ször megújult. Az átáramoltatás megszakítása nélkül lassan kihúzzuk a bevezető üvegcsövet s a forrásvízzel megtelt lombikot néhány másodpercnyi várakozás után (mialatt az esetleges gázbuborékok eltávoznak) dugójával elzárjuk, úgy, hogy a dugó rövidebb oldata kerüljön a lombik nyakán levő nyílás elé, miáltal a lombikban levő víz