Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. MOSONYI EMIL: A vízerőhasznosítás helyzete Svájcban

62 • HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évi. 191,1. 5—8. szám. tarozása révén minden évszakban egyformán érvényesül. A sváici folyók vízjárásának jellegét és a nagy pe«em-tavak .kiegyenlítő hatásának mértékét néhány jellemző szelvényre az V. táblázatban mutatom be, amit a berni Amt für Wasserwirtschaft vízrajzi évkönyveiből vett adatok alapján állítottam össze. A vízerőhasznosítás szempontjából -— de egyéb hidrológiai vizsgálat tekintetében is — a vízi á_rjá s kiegyenlített, ilt. szélsőséges volta az alábbi viszonyszámokkal ~ jellemezhet ő t 1. Az átlagosan 50%-os tartósságú és az átlagosan 95%-os tartósságú vízhozamok aránya: <750 a <7% 50%-os tartósságú vízaz előfordult legkisebb amin o Kóros 2. Az átlagosan hozam viszonya vízhozamhoz: Qm • Qmi, 3. A tavak, mesterséges tározómedencék és a folyómedrek tározóképessége főképpen az árhullámok csúcsértékeinek igen jelentékeny' csökkentésében mutatkozik. Mind az őszi, mind a téli kisvízhozamok keletkezésének körülményeiből folyik az a köztudomású tény, hogy ezek mindig tartósan ós csökkenő mértékű apadással állanak elő. Ezért a tartós kisvíz kiegyenlítése a -természetes tározás révén sohasem következhet be olyan erőteljes mértékben, mint a nagy árhullámé, amelynek csúcsértéke csak rövid ideig jelentkezik. Ez a jelenség a táblázat adatainak ismertetése nyomán felismerhető lesz. Az árvíz- levonulásának jellemzésére adjuk meg az előfordult legVizgyújtö (F) 1000 km wo qss/n i/ersont 4. ábra. Magyar és svájci folyók vízjárásának összehasonlítása. Figure 4. Comparaison faite entre les débits caractéristiques des cpurs d'eau de Suisse et de la Hongrie. nagyobb csúcsértéknek viszonyszámát: és a legkisebb vízhozamnak a OC=I™=M 9-95 l

K ' „ o Bodrog Körös o oi 05 10 50 Vízgyűjtő (F) 1000 km Boss in versant. 3. ábra. Magyar és svájci folyók vízjárásának összehasonlítása. figure 3. Comparaison faite entre les débits caröctéristiques des cours d'eau. de la Suisse et de la Hongrie. Svájc területe 8 vízvidékre osztható, amelyek közül/ csak a RAJNA, AARE, REUSS, LIMMAT és RHONE vízgyűjtőivel érdemes e helyen bővebben foglalkoznunk. Egyben 'összehasonlítást ""teszek néhány hazai folyó vízjárásával; ezek adatait a VI. táblázat tartalmazza. Az <* és P tényezők változását —- a vizsgált svájci és hazai

v vízfolyásokon — a 3. és 4. ábra szemlélteti. I. A VORDERRHEIN felső szakaszán (ILANZ) a vízjárás meglehetősen szélsőséges, • / de a mellékvizeken lévő kis tavak és tározók kiegyenlítése, továbbá a meder természetes tározódása révén a BODENSEE ellőtt (ST. MARGARETHEN) jnár lényegesen kedvezőbbek a viszonyok. A Rajnának közvetlenül a Bodensee feletti szakaszán uralkodó vízjárás a RÁ$A viszonyainak felel meg. A Bodensee kiegyenlítő hatását a NOHL-nál levő vízmérceszelvény adatai mutatják; a P tényező 1/s-ére esik le és az a, <*i tényezők is figyelemreméltó csökkenést mutatnak ST. MARGARETHEN-hez képest. Ha lejjebb megyünk és valamely alsóbb hely vízjárását vizsgáljuk; (pl. RHEINFELDEN), azt találjuk, hogy a kiegyenlítettség mértéke romlik. Ez a RAJNA esetében elméleti meggondolásokkal is igazolható, mert hiszen a rendkívül nagy tározóképességű tavat elhagyó igen jól kiegyenlített folyóba egyrészt számos tározás nélküli szélsőséges —i -*-r 100 200 /