Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. MOSONYI EMIL: A vízerőhasznosítás helyzete Svájcban

XXVII. évi. 191,7. 9—lg. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 65 VI. TÁBLÁZAT, - TABlyEAU VI. Magyar folyók vízjárásának néhány jellemző tényezője. Facteurs d'écoulement caractéristiques relatifs aux cours d'eau de la Hongrie VízmérceáiloVízgyűjtő terület Bassin A megfigyelt hosszabb időszak Periodfe d'observation du débit Vízfolyás ' más neve Station limnimetrique Vízgyűjtő terület Bassin tartama jellemző vízhozamai és arányszámaik débits caractéristiques et leurs corrélations Cours d'eau ' más neve Station limnimetrique versant durée ^50 q

9

5 ^mtrr «1 ^max 8 • km

2 m'/sec m

J/sec «1 m

3/set r \ Duna J Budapest 1Q4.767 1931-40 2260 1100 2.1 550 4.1 ~ 8.500 15 I RábaJCörmend 4.702 , 27 10 2.7 5.0 5.4 ~ 380 v 76 Mura* Letenye 13.026 V '.190 92 2.1, 42 4.5 ~ 1.100 26 Dráva* Barcs 33.916 460 240 1.9 100 4.6 ~ 2.200 ,22 Tisza Tokai 49.083 330 102 3.2 . 50 6.6 ~ 3.800 76 Tisza Szeged 138.579 550 170 3.2 90 6.1 ~ 4.200 47 Bodrog Sárospatak , 12.780 66 14.5 r 4.6 6.5 *I0.2 ~ 950 146 Hernád Hernádnémeti 4.817 -24 6.5 3.7 2.5 9.6 ~ 350 140 Körös, Gyoma 19.591 47 , 10 4.7 4.0 11.8 ~ 1.300 325 "tájékoztató közelítések. A 2. ábrán tüntettem fel az ilyen modor; megszerkesztett összeg^zQ-görbét; a vízszintes tengelyei az esés szerint való megoszlás áttekinthetősége > érdekében a legnagyobb hasznos esést' logaritmusban ábrázoltam. Ez az ábra meglepő adatokat tár fel: azoknak a svájci erőmüveknek a termelése, amelyeknek mindegyike 5 m-nél kisebb esést hasznosít, összesen 217 millió kWh, ami nagyiából megegyezik a a fent már említett Tisza csatornázás számított energiatermelésével. A 10 m-nél kisebb eséssel működő erőmüvek pedig átlagosan annyi energiát termelhetnek, mint amennyi kereken Magyarország egész villamosenergia fogyasztása volt az 1937. évben (1348 millió kWh). Ha Ludin és más szerzők osztályozása alapián a kisesésü vízerőhaszno^ítás határát 15 m-ben vesszük fel, akkor megállapítható, hogv asváici kisesésü erőművek évenfe átlagosban 2.879 millió kWn villamosenergia termelésére alkalmasak ami az egész svájci energiatermelés 27.4%-ára rúg. Ha a kisesésü erőművek termelésének számításánál nem voniyk le a Németországnak és Franciaországnak átadott energiákat, azaz a Rajna és Rhone szóbanforgó szakaszait a syájci vízrendszerhez tartozónak vesszük, — akk^r a fenti érték 34%-ra emelkedik. Ezek a számok élénken rávilágítanak arra, "hogy Svájc vízerőhasznosításában — a rendelkezésre álló számos nagyesés ellenére is — milyen jelentékeny szerepet játszanak a kisesésü erőművek. (Csupán az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a legkisebb esfést kihasználó erőmű Svájcban a Bru'ggm'öhle erőmű a Reuss folyón, ahol az esés 1.0—2.1 m kőzött váltakozik.) B) A vízjárás bizonyos mértékű kiegyenlítettsége és a nagy fajlagos vízhozam ugyancsak lényeges jellemzői a svájci vízerőhasznosításnak. A nagy fajlagos vízhozamok —r m

3/sec km

2 — és a magas hegységek adta nagy esések következtében a Svájci vízerőkeszlet az ország területéhez viszonyítva igen jelentékeny. A fajlagos vízhozanjdk viszonylag nagy mennyisége a bőséges csapadékmennyiséggel függ össze. Az átlagos évi csapadék Svájc területére vonatkoztatott középértékben kereken 1300 mm-nek vehető. Az előfordult napri legnagyobb csapadékmennyiség 359 mm. Valamely vízfolyás (szelvény) fajlagos vízhozamának nagysága csupán a vizsgált vízvidék vagy az országos vízerőkincs mennyisége tekintetében mértékadó, de egy topográfiai és geológiai szempontok alapján körülhatárolt vízerőhasznosítási lehetőség viszonylagos értékelésében már nem játszik szerepet-,- -Éppen ezért a fajlagos vízhozamok ismertetésével nem foglalkozom (az V. táblázatban megadott néhány szelvérf/re az olvasó a közölt adatok alapján közvetlenül kiszámíthat egyes jellemző fajlagos vízhozamértékeket), hanem a vízió.ás jellegét befolyásoló tényezőkre kívánom a figyelmet fordítani. Ha a Kárpátmedence folyóinak vízjárásával akarunk párhuzamot vo"ni. akkrr- slsnsorban három körülménnyel magyarázhatjuk a svájci folyók vízjárásának kedvezőbb Völtát. a) A csapadékjárás nem olyan szélsőséges Svájcban mint a Kárpátmedencében. b) A 2500—3000 m-nél magasabb területeken _ a csapadék az egész évben hó alakjában hullik le és így is tározódik. A gleccserek a nyári és koraőszi csapadékszegény időszakokban állandóan táplálják a vízfolyásokat. Ez a jelenség azonban csak a meleg nyári időszakokban okozza a víziárás bizonyps mértékű kiegyenlítődését, míg a téli csúcsfogyasztások ideiében lefolyó kisvizek alakulását nem teszi kedvezőb b"e. A téli villamosenergia szükséglet biztosítása a rendkívül kicsiny és tartós téli kisvizek miatt éppen egyik 'legégetőbb problémája a svájci energiagazdálkodásnak. A téli energiahiány , leküzdésére igen nagy -költségékkel hatalmas tározómedencéket létesítenek. (A legnagyobbak: Wág'gital 147 millió in", Grimsel 115 millió m

3, Dixence 50 millió m

3, Barberine 39 miilip m

3> a most épülő Rossens '180 millió m

3.) Nyilvánvaló -tehát, hogy ez az ú. n. gleccser-hatás távolról sem oldja meg a svájci villamosenergia-gazdálkodás kérdéseit úgv, amint azt általában nálunk sokan vélik. c) A forrósvidékek és az összegyülekező gleccservizek által táplált patakok vízjárásának további, de az alsóbb szakaszokra ne'm számottevő mértékben kihaló kiegyenlítését a magashegyvidéki tározók (természetes tavak, tengerszemek és völgyzárógátakkaf elzárt medencék); okozzák. A középső/ és alsó folyószakaszok vízjárásának figyelemreméltó m,értékű kiegyenlítődését a ^svájci magas hegyvidék peremein elterülő nagy tavak idézik elő. (Bpdensee, Walensee, Zürichersee, Zugerseö, Vierwaldstáttersee, Sempachersee, Thunersee, Brienzersee, Bielersee, Lac de Neuchátel, lac Lámán és még néhány közepes tó.) A vízhozamkiegyenlítődés e tavak természetes