Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - MAGYAR SZEMLE

XXV11. cví. 19',7. 1—J,. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 39 évek 22%-ában. Az átlagnál 20—90%-kal kevesebb 100 év közül 51-ben, míg csapadéktöbblet csak az esetek 27 %-ában fordul elő, —• de értéke 20—324%.] Érdekes az azonos előjelű anomáliát mutató hónapsorok tartamának és gyakoriságának vizsgálata, amely a fentiekkel egybehangzó eredménnyel zárul. Csapadékhiányos hónap 18 is előfordult már egyfolytában (1862 máius—1863 október) és 5-nél több 90 év alatt 29-szer volt (32%), 9—31 mm havi átl. csapadékhiánnyal. Az egymást követő csapadékbő hónapok száma viszont nem haladta meg a 7-et (1900 nov.—1901 máius), és 5 hónapnál hoszszabb nedves időszakot mindössze 9-et jegyeztek fel (100 évre 10), de a havi átl. csapadéktöbblet 21—48 mm volt! Az átkaroló összegek érdekes elemzéséből kiderül, hogy a naptári évre számított 342 mm-es csapadékminimummal szemben (1934) az 1862 július 1-től számított 12 hónap alatt csak 291 mm, s az 1917 áprilisával kezdődő évben 315 mm hullott. Hasonló a helyzet a maximumokkal: az 1915. évi 876 mm-es csúcsértéket lényegesen meghaladja az 1878 júliusával kezdődő 12 hónap 1133 mm-es összege. Ha ezeket a szélső értékeket állítjuk a 605 mm-es 90 évi közép mellé, kiderül, hogy az Alföldön hidrológiai szempontból a törzsérték 48—187%-a között ingadozó csapadékösszeggel keli számolnunk. A száraz és nedves évsorok vizsgálata kapcsán kerül sor a csapadékjárás szakaszosságának tárgyalására. A kérdést egy rövid fejezetben dr. BERKES világítja meg. (A hidrológusok bizonyára örömmel üdvözölnék a perióduskutatás módszertanának részletesebb, és az eredmények értékét is méltató tárgyalását, amire itt nem nyílott alkalom.) A csapadékmérleg (az átlagtóli eltérések folytatólagos összegezése) ugyancsak a perióduskutatás területére vezet. De hasznos lehet talaivízszíntanulmányokkal kapcsolatban is. Figyelemre méltó az évi cscpadékösszeg pontosságának (a hosszabbidejű átlagokat terhelő középhibának) vizsgálata 5, 10, 45 és a 90 éves közepek egybevetése alapján. Az időjárás szakaszosságából következik, hogy a 30évi megfigyelésekből alkotott törzsértékek alig megbízhatóbbak a 10-éveseknél, s maga a szerző mutat rá, hogy az 1901—30-évi adatok „különösen" nem alkalmasak megbízható, közepek számítására. Ennek a súlyos kijelentésnek alapján sürgősen várjuk dr. Haiósy cs-apadéktérképeinek 40 — 45-éves adatsorokkal készülő új kiadását. A napi adatok elemzéséből (csapadékos napok száma, gyakorisága, átl. esősűrűség, 24 órás maximumok, pentád-értékek, stb.) itt a csapadékos és aszályos időszakok tartamára vonatkozó vizsgálódásokat kell kiemelnünk. (A határértékek: 17 esős, ill. 38 esőtlen nap egyvégtében.) Ezek az adatok éppúgy mint a csapadék napi menetének taglalása ombrogrammok alapián, bizonyára igen értékesek éghajlati, sőt bizonyos technikai szempontokból is. Mi hidrológusok mindenesetre szívesen láttuk volna a csapadék időtartama és mennyisége (ill. hevessége) közötti összefüggések megvilágítását is. Éppígy érdekes lett Volna a havas napok számán kívül a hótakaró ra vonatkozó adatok (vastagság, időtartam, víztartalom) közlése. Ennek az elmaradása azonban nem a szerzőn, hanem a megfigyelések hiányosságán múlott. A munka a legnehezebb időkben készült, hősi teljesítmény - nek számít. Ezért meg kell bocsátanunk, hogy nyelvezete helyenkint nem teljesen csiszolt, és hogy nem készült valamennyi ábra egyforma, a tartalomhoz méltó gondossággal. A külföld részére bő német kivonat és kétnyelvű táblázatfejek ill. ábrafeliratok teszik hozzáférhetővé az értékes munkát. Dr. LÁSZLOFFY WOLDEMÁR. MAGYAR MEZŐGAZDASÁG. Főszerkesztő: ADORJÁN JÁNOS. Felelős szerkesztő: HORVÁTH SÁNDOR. (Kiadja a MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG. Megjelenik havonta kétszer. Ismertetés az I. évf., 1947/1. sz.-tól a II. évf., 1947/8. sz.-ig. — D. C. 63(054—2)) „Célunk a tudomány ereiével segíteni a parasztságot." Ezekkel a szavakkal kezdi első számát 1946 október 1-én a „MAGYAR MEZŐGAZDASÁG". És olvashatjuk még a következő sorokat: „Mélyrezuhant mezőgazdaságunk felemelésénél két nagy erővel rendelkezünk s ezekkel biztosan számolhatunk is: parasztságunk és a tudomány ereiével. Parasztságunk már megmutatta ereiét ... Ennek köszönhetjük valóiában, hogy élünk. De ezt az életet emberibbé kell tennünk .... Ezeken a területeken már roppanó derékkal kiált segítségért a parasztság, de segítséget követel az ország egyetemes érdeke is. A tudomány már készen áll a segítésre. A tudósok összeszedték könyveik szétszórt lapjait, összegyűjtötték az épségben maradt szerszámaikat, a szétszakadt fonalakat most kötözgetik össze kelet és nyugat tudományos életével." Ehhez a célhoz hozzátenni nem lehet, belőle bármit is elvenni nem szabad. Ez a cél valóban az egyetlen helyes utat fejezi ki: művelni a tudományt az élet érdekében. Nincs értelme az élettől elvont, elefántcsonttoronyba húzódott tudománynak és nincs értelme a tudománynélküli nyomorúságos életnek. A tudomány munkásainak és a nemzet minden egyedének együttműködése hozhatja csak meg az emelkedést, az emberibb életet. A mi célunk Közlönyünk itteni hasábjain: megvizsgálni, hogy a tudomány munkásai hogyan, milyen utakon követik a fenti célt a tudományoknak egyik legjelentősebb ágánál, a vizi tudományok összességénél. Keressük tehát a „MAGYAR MEZÖGAZDASÁG"-ban is, hogy mennyire juttatja érvényre színesen és tudományos színvonalon szerkesztett cikkeiben a vizi kérdéseket, hogy milyen vizi tudományos eredmények ismertetésével segíti elő a mezőgazdaság fejlesztését, és rámutatunk azokra az utakra, amelyeknek bekapcsolásával a vizi tudományok még iobban szolgálhatnák a gyakorlatot. Mit olvashatunk a MAGYAR MEZŐGAZDASÁG első 14 számában: Megoldást találunk többek közt a mezőgazdasági vizi kérdések egyik legfontosabb csoportiának, a talajművelésnek feladataira. Az őszi, a tavaszi, a nyári talajművelések bemutatása, az éghajlat, az időjárás, a mikroklimatikus tényezők, a talaj tulajdonságainak függvényében, a MAGYAR MEZÖGAZDASÁG-nak állandóan egyik legértékesebb fejezete. Külö'nöskép értékessé teszi ezt a tudományos ismertető munkát, hogy nemcsak a szokásos talajművelési módokat, hanem a tudomány mai állásának megfelelő legiobb és leggazdaságosabb módszereket is megtanulhatjuk, mint pl. a tarlóhántást, vagy a hírneves homoki kísérleti gazdaság víztározó eljárásait. Legfeljebb az jelenthetne még előrehaladást a tudomány közvetítésében, ha egy-két tanulmányban kidomborítva láthatnánk a talajvíz, a kapilláris víz, a szemcsékhez tapadó víz, a talajközeli rétegek vízgőztartalmának öszszefüggő talaiművelési "hatását, általában a víz szerepét. A talaiművelések ezen jelentős tényezőiének egy két cikkben való kiemelése szerencsésen fokozná a termelés szemszögéből összeállított tudományos munkák értékét.