Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. SCHUSTER FERENC: A Fertő-tó vízháztartása

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 191,7. l—l,, szám. ® <33 TAL/UVIZSZINKTEGVONAL. kút. , . , FURTIYUK, ESZLÍLOKUT. KÖZSÉG. 3. ábra. A talajvíz. A körül a kérdés körül, liogy a Fertőtóba áramlik-e talajvíz vagy nem, élénk vita folyt. Kétségtelen, hogy mint régen, a legújabb kutatások során is sok körülmény mutatott már arra, hogy van talajvízhozzáfolyás. Maga a Fertőbizottság 1902-ben végzett kutatásai alapján adott „Jelentés"-ben

3 megállapítja, hogy a tó csak a csapadékból kapja vizét, mivel talajvízhozzáfolyás szerinte nem valószínű. Swarowsky, aki elsőnek foglalkozott a Fertő-tó vízháztartásával, szintén nem tulajdonított ennek a kérdésnek túlságos fontosságot. Ezzel szemben áll, hogy vannak a keleti part mentén egyes helyek, amelyek sohasem fagynak be. Moser, Moson-vármegye kiküldött geológusa megállapítja, hogy „felszálló vizeket kell postulálni". Több más szerző is említ olyan körülményeket, amelyek talajvízhozzáfolyás mellett szólnak. Sokan „forrásokat" véltek a vízszín alatt a keleti parton észrevenni. Végül is az osztrákok fúrásai döntötték el a kérdést. 1942 június 5-én reggel 8 h-kor 51 kútban és 16 fúrt kútban talajvízszínrögzítést végeztek, és eredményeit a 3. ábrán bemutatott talajvízszínrétegvonalas térképen dolgozták fel. Ez a talajvízszínrögzítés sajnos csak pillanatfelvétel. Pontos számításokhoz nem nyújt támpontot. Az a kevés talajvízszínmegfigyelés (lásd lejjebb), amit a már említett 10 m-es fúrólyukakban végeztek, sem lehet alapja messzebbtekintő következtetéseknek. Arra mindenesetre elég, hogy kétségtelen bizonyítékul szolgáljon arra, hogy talajvízáram van, és esése a tó felé irányul. Érdekes mindenesetre az is, hogy a Duna átlagos évi középvize Pozsony és a Vág- torkolata között dr. Lászlóffy adatai szerint

1

0 112 m

3/sec-al csökken. Ebből bőségesen juthat a Fertő-tónak. Tanulság. Kétségtelen, hogy a Fertő mai állapotában az annyira tág hatá'.ok között lejátszódó vízjátéka miatt semmire sem használható. A vízmélységet állandóvá kell tennünk. Ezt kívánja mind a parti szántó-, rét-, nádasmüvelés, mind pedig a fürdőzök és a vizisportokat úzők érdeke. A korszerű halgazdaság ugyanezt követeli. Állandó vízmélységet pedig, - a külső vizek akadálybaütközö hozziávezetésének kikapcsolásával, — csak gátakkal kisebbre szorított tófelület esetén érhetünk el. E tanulmánynak gyakorlati szempontból a jelentősége az, hogy az előadottak alapján nem szabad a Fertőre vonatkozó olyan szabályozási terveket elfogadni, amelyek szerint a keleti parttal párhuzamos gáttal kellene elzárni a tavat a hozzáfolyó talajvíztől, mint azt néhány tervező helytelenül elgondolta. A Fertő-tó kiszárítására vagy szabályozására a történelem folyamán 30 terv, vagy tervnek nevezhető elgondolás született meg. Nem említve a tó kiszárítására törekvő régi terveket, a legújabb (az első világháború utáni) tervek különféle szempontból igen helyesen arra törekedtek, hogy a Fertő-tó vízfelületét kisebb területre szorítsák és a kisebb területü tó azután önmaga tartsa fenn magát. Ilyennemű terv 12 látott napvilágot, és a szerzők között most már az új parti tulajdonossá vált osztrákok szerepelnek nagyobb számban. A tervek közül azonban egyetlen-egy sem veszi figyelembe a talajvíz-hozzáfolyást. A sok közül a Griinhut-Bertoletti-, a Károlyi-, továbbá a Sárkány-Vogel-félét érdemes mint tanulságos példákat megemlítenünk, melyek közül az első osztrák eredetű (h- ábra). A Griinhut-Bertoletti tervet

1

1 teljes egészében el kell vetnünk, mert a megmaradó vízfelülettől az éltető talajvizet teljesen elzárja. 1

0 Dr. Lászlóffy Woldemár: A magyar Duna vízjárása. — Vízügyi Közlemények, 1934/1. szám. = Deutsch: Die Wasserführung der ungarischen Donau. — Hidrológiai Közlöny (Zeitschrilt f. Hydrologie), Budapest, 1934. 1

1 Griinhut-Bertoletti: Der Neusiedlersee. Eine wasserwirtschaftliche Studie. — Wasserwirtschaft u. Technik, 1937. Vizsgáljuk most meg, — a fentebb kifejtett megszorítások szem előtt tartásával, — hogy mit jelenthet a talajvízhozzááramlás számszerűen? Ha a vízháztartásban mutatkozó hiányt vizsugárban fejezzük ki, akkor az átlagos évben 6.1,1 m

3/sec állandó hozzáfolyással kell számolnunk. Ha a Fertő-tó keleti partvonulatának azt a részét, amelyen keresztül a hozzáfolyás történhetik 30 km-nek vesszük, akkor 6410 l/sec: 30.000 m = 0.213 1/sec/fm víz ömlik a tóba. Ez a mennyiség a pozsonyi kavicskúp vízátbocsátó rétegeit tekintve nagyságrendileg nem jelent túlzottan nagy értéket, hiszen a Fertő partjain a talajvíz szintjének meglehetősen nagy esése van (helyenkint, a 3. ábráról lemérve, 375 men 1 métert esik). A talajvízzel kapcsolatban még azt is meg kell említenünk, hogy a tó és a fúrólyukak vízállását egy éven keresztül figyelték. A változások időbeli és magasságbeli összefüggése jól volt követhető, továbbá a kutak és a tó vízállásgörbéi az egész Középduna szakaszán megfigyelt vízállások görbéihez eléggé hasonlítanak. /! FERTÖZUG HELYSZÍNRAJZA. TALAJVIZSZIN RÉTEGVONALAK. Méret: 'OOOm 0113456789 <0 km — —

J- : — • -