Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)
9-12. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. BALOGH KÁLMÁN: A MÁVAG diósgyőri forrásfoglalása
XXVII. évi. 191,1. 9—12. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 125 déseken keresztül. A csőátmérő -/ : i részén a víz csupán túlfolyik, !/3-án azonban IV. 4-én 27 cm-re, V. 16-án pedig 22 cm-re szökött fel a fúrócsövet körülvevő vízmedence vízszintje fölé. A víz hőfoka Dahner S. szerint 1942. XII. 11-én 17.2 C° volt. László G. 1935. VIII. hóban mért 16.5 C°-os észlelésével szemben. Magam IV. 4-én és V. I6-án egyformán 17.1, illetve 16.9 C° hőmérsékletet mértem. — A tavi források a diósgyőri mészkőbánya lábánál, 172.56 m t. sz. f. magasságban fakadnak; vizük egy a katonai térképen is feltüntetett tavat táplált, amelynek a malomnál volt lefolyása a Szinvába. A forrásvíz mennyiségi és minőségi vizsgálatára 1942. XI. második felében került sor, amikor is a székesfővárosi vízmüvektől kiküldött Gönczy Pál főfelügyelő irányítása mellett a forrásokat a tó többi részétől elkülönítették, majd két héten át éjjel-nappal szivattyúzták. A szivattyúkosarat a tó vizszíne alá 2100 mm-re lesüllyesztve,- — 520 mm ugyancsak a tószintre vonatkoztatott — depresszió mellett állandóan 2221 liter/perc vizet emeltek ki (kereken 3200 m 3/nap). Mivel a forráscsoport e maximális teljesítménye kb. másfélszerese a vasgyár ivóvízszükségletének, s mivel a viz Dahner Sándor elemzése szerint mind fizikailag és kémiailag, mind bakteriológiailag megfelelőnek bizonyult, a gyár vezetősége e 17 C°-os források foglalását és bevezetését határozta el. A vízmű tervét Papp István, a budapesti vízmüvek m. főtanácsosa készítette el. A vízmű kivitelezésére csak 1945—46-ban kerülhetett sor. Ekkor a tő ÉNy-i sarkán torkolló, a Tapolca- és a várárki forrás vizét vezető vízárkot elzárták, két levezető árokkal a tavat lecsapolták. A források környékén — amennyire a feltörő víz nagy nyomása engedte — a tó fekete iszapját eltakarították, s a két legnagyobb forrást egy-egy 3 m átmérőjű vasbetonaknával foglalták. A kisebb források vizét pedig kavicsba ágyazott porózus beton csövekkel összefogva vezették bele az egyik aknába. Az összegyűjtött víz továbbítására földbe süllyesztett befogadó vasbeton medence épült, amelyből 30 cm belméretü betoncsatornán át a vízfelesleg a Szinvapatakba vezethető, a vízellátásra szolgáló víz pedig 250 mm belső átmérőjű öntöttvas vezetéken szabadeséssel folyik tovább a fogyasztó területekre. A forrásfoglalás közvetlen környékét a tavi iszap eltávolítása után átlag 3 m. vastagságban a Tapolca-forrás közelében talált vörös agyaggal töltötték fel. Ez az agyag morzsalékos és kőtörmelékes volta miatt ugyan nem teljesen vizet záró, alkalmazását elsősorban termőhelyének közelsége indokolta. A vízmű hatósági engedélyezése során megismételt bakteriológiai vizsgálat (Papp Sz. 1946. december és 1947. március) mind a gravitációs vezetéken át érkezett vízben, mind a források gyüjtőmedencéjéböl vett vízben csekély mennyiségű coli baccillust mutatott ki. Ezért az O. K. I. egyrészt elrendelte a forrásmedence és a csővezeték klórozását és a víz rendszeres bakteriológiai felülvizsgálatát, másrészt megfelelő védőterület megállapítását javasolta, annál inkább, mert a forrásfoglalás közvetlen környékén lakóházak vannak nyilt árnyékszékkel és állattartással. Jómagam éppen a védőterület megállapítása céljából kapcsolódtam bele a diósgyőri források vizsgálatába 1947. tavaszán. Munkám során több adatot Tóth József tanácsos úrtól és Nagy Károly vegyész úrtól kaptam, a vegyvizsgálatokat Csoport Dezső vegyész Fia. 1. ábra.
