Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Salamin Pál: Ivóvízellátás, az alföldi Tiszavidék vízgazdálkodási egységében

53 Ivóvízellátás, az alföldi Tiszavidék vízgazdálkodási egységéiben. folyó, szétszórt jellegű munka a végrehajtó szerveknek észszerű megszervezését kívánja meg. Amennyiben nem az észszerűség, nem a feladatok helyes értékelése irányítja a tervezést, tanácsadást, befektetéseket, végrehajtást, úgy — eltekintve a kezdeti lendület eredményeitől — nagy fejlődést nem érhetünk el. Felvetjük ezért a kérdést: milyen alapokra építhetjük fel a népesség ivóvízzel való ellátását? Kiemeljük itt újra, hogy az egészségügynek ivóvízellátással való fejlesztése elsősorban vízgazdálkodási feladat s így önként adódik, hogy a megoldás legtökéletesebb akkor lesz, ha az irányító szervek EGYSÉGES VÍZGAZDÁLKODÁS kereteiben működnek. Eredményeket — ha kisebbeket is — elérhetünk akkor is ha más vezérlő szempontokat választunk. így pl. ha nem a vizi tényezők egységes áttekintését, egységes felhasználását, hanem az egyes viziágakat válasszuk alapul: a mi esetünkben tehát, ha EGYSÉGES, ORSZÁGOS IVÓVIZGAZDÁLKODÁST folytatunk. Legkevesebb eredményre vezet azonban ha vezető elveket nem választunk, ha egy egységes feladatot ötletszerűen, számtalan kis részre bontunk és minden kis részt 'külön akarunk igazgatni, külön megoldani. Az ivóvízellátás ügyét ma négy Minisztérium (Földművelésügy, Iparügy, Belügy és Pénzügy) intézi. Ellenőrző és végrehajtó munkájukba számtalan Hivatal és Intézet kapcsolódik. mint: a Kultúrmérnöki Hivatalok, Folyammérnöki Hivataldk, Földtani Intézet, Országos Közegészségügyi Intézet, Bányakapitányságok. Államvasutak, stb. A szervezés munkája az alábbi kereteken belül képzelhető el: 1. Egységes vízgazdálkodás, Vízgazdálkodási Központok segítségével. 2. Egységes ivóvízgazdálkodás, az Ivóvízgazdálkodási Központ irányításával. 3. A jelenlegi adottságok kihasználása, azok fejlesztése, az OKI, a Kultúrmérnöki Hivatalok, az Iparügyi Minisztérium megfelelő osztálya, a MÁV, stb. munkaterületének növelésével, a Vízellátási Tanács megszervezésével. Vizsgáljuk sorra e lehetőségeket: I. A legtökéletesebb ivóvízellátást a VÍZGAZDÁLKODÁSI KÖZPONTOK FELÁLLÍTÁSÁVAL érhetjük el. Ezon központok felállításánál úgy járunk el. mint a tagosító mérnök, aki az évszázadok folyamán, a fejlődés lassú, folyamatos menetében kialakult földfelosztási képet a termelés érdekében át akarja alakítani. Az örökléseik, vásárlások, adományozások, kisajátítások, stb. a termőföldet olyan apró, szétszórt részekre szabdalták, melyen a termelés csak nagy áldozatokkal folyhatik. A vízgazdasági élet is az új és új vizi igények fellépésével állandóan változott, hol itt, hol ott tettek hozzá, vették el belőle. Régi feladatok részbe® elévültek, részben más gazdát kaptak. Uj feladatok részei hol itt, hol ott kerestek megoldást. A tagosító a termelés fejlesztése érdé-