Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Salamin Pál: Ivóvízellátás, az alföldi Tiszavidék vízgazdálkodási egységében

50 Salamin Päi. aknás kút költsége kereken 900 P, 100 m-nél kisebb fúrt kút, átlag 2000 P, 100—200 m közötti mélységű fúrt kút, átlag 4200 P, 200 m-nél mélyebb furt kút, átlag 6300 P. Az Észalki, a Középső és a Déli gyűjtőben külön-külön kiszámítottuk az OKI eddigi gyakorlati adataival, hogy számbelileg hogyan oszlanak meg a fenti kúttipusok és ezen arányban osztottuk el az egységárakat a gyiijtőnkinti teljes kittszükségletre: Északi gyűjtő 1000 kút 2,3 millió P, Középső gyiijtő 2000 kút 4,5 millió P, Déli gyűjtő 800 kút 1,9 millió P, összesen: 8,7 millió P. A alföldi Tiszavidék vízellátásának első nagy lépése: a 62 új vízmű, 3 vízmű bővítés és 3800 közkút létesítése kereken 115 millió P befektetést igényel (5. ábra). Ez a költség nem tartalmazza az állami szervező, ellenőrző munkaésairészleteshidrogeológiai feltárás (költségeit, továbbá a vízművel va(]ó vízellátás szükségszerű kiegészítőjének, a csatornázásnak pénzügyi keretét. Az állami szieirvek munkájának költsége jelenlegi fejlődési fokon költségvetésileg biztosított. Az ivóvízellátási terv érdekében szükséges bővítések költségei csak a bővítés módjának és mértéjkiének pontos ismeretében — később — becsülhető meg. Az egész vízrendszerre kiterjedő hidrogeológiai feltárási munka — mely munka nem egyedül az ivóvízellátást, hanem az egész vízgazdálkodást szolgálja — még pontosan nem becsülhető meg. A csatornázás feladata nem tartó zik szorosan véve tárgykörünkhöz. A kiszámított 105 millió befektetés biztosítása a már felsorolt indokok és a közületek nehézkessége miatt igen nehéz. Első kérdés talán, hogy a magántőke közvetlen részvétele — engedményes üzemek alakjában — segíthetne-e? Ezt a megoldást azonban el kell vetnünk. Egyrészt mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarországon a magántőke az ivóvízellátás terén az érdeklődésen túl nem igen jutott. A vízmű építkezés, mint már említettük, nehéz alföldi viszonyainknál nem tekinthető üzleti vállalkozásnak. Másrészt a vízmű közmű jellegét lényegtelen előnyökért feladni nem érdemes. A magántőke tehát a vízműlétesítést közvetlen meg nem oldhatja. Ugyanakkor az érdekeltek a vázolt nehéz helyzetben, önmaguk erejével az ivóvízellátást fejleszteni szintén képtelenek. Külső segítségre van szükségük. Ezt a külső segítéget megadhatja az állam, kisebb részben esetleg egyes közcélú intézmények és közvetve a magántőke. Az iíllam segítsége a legkülönbözőbbképen jelentkezhetik, nemcsak a tőiké biztosításában, hanem a gazdaságos tervezés alapjainak megteremtésében, előmunkálatok elvégzésébon, a fenntartási költségek részbeni vállalásában. Részletezve: 1. Az állam hatalmas szervezetét üzembe állítva a gazdaságos tervezés alapjait teremti meg. Pl.: összegyűjti a bel- és külföldi üzemi adatokat. Ezekből vilá-