Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Andor György: Előmunkálatok az országos ivóvízellátási program megvalósításához

122 Andor György ivóvizén kívül az alsóbb szinttájakból fürdő- és gyógyvíz, továb­bá az alföldi városok fűtését szolgáló melegvíz is kikerülhet. De mindezeken felül a hőaccumulátornak gyakorlatban való elterje­dése esetén számottevő energiát is szolgáltathat. De nemcsak az Alföldön, hanem az ország más, főleg víz­szegény részein rendszeresen kellene az országos vízellátás céljai érdekében kutató fúrásokat létesíteni. Felszíni vizek felhasználása ott jöhet elsősorban szóba, ahol másmódon jó vizet beszerezni nem, vagy csak nehezen lehet. Ilyen eset a Balaton körül és néhány Dunamenti községnél fordul elő. De természetesen alkalmazásra kerülhet máshol is, ahol valami okból alkalmazásuk különösen indokolt. Ilyen pl. sok víz beszer­zése. A felszíni vizekből is teljesen kifogástalan ivóvizet lehet elő­állítani a technika mai állása mellett, ha megfelelő tisztításnak vetjük alá. Fontos munkacsoport a vízvezetékkel ellátandó helységek al­talajának megvizsgálása aggresszivitás szempontjából. E tekintet­ben különösen a mész- és vasaggressziv savanyú talajok, valamint a sulfátos talajok felkutatása bir jelentőséggel. Ezeket a vizsgá­latokat, minden vízzel ellátandó helységben már előre el kell vé­gezni. Ezzel kapcsolatban azonban ajánlatos volna az aggresszivitás fokozatainak további finomítása. A tapasztalat ugyanis pl. az, hogy a talaj aggresszi vitása sokkal kevésbbé veszélyes, ha ninCs talajvíz jelen, és viszont. A talajvíz szerepe pedig a meglevő föl­tételekben még nincs kellőképpen figyelemre méltatva. A betonra vonatkozóan közismert tény, hogy sokkal veszé­lyesebb rá az aránylag kis sulfáttartalmú talajvíz, ha friss álla­potban kapja, mint az, ha lekötött állapotban koncentráltabb sul­fátos talajvizet kap. Ezt is a különböző védőelőírásoknál figyelem­be kellene venni. Hogy a talajaggresszivitás megítélésében még milyen sok a bizonytalanság, arranézve a következő példát kívánom felhozni. lSal|gótarjáln! megyei város vízvezeték építésénél részletes (talaj­vizsgálatot- végeztünk. A vizsgálatok, amelyeket az Országos Köz­egészségügyi Intézet és a Kémiai Intézet hajtott végre, megálla­pították, hogy a talajvíz több helyen sulfátos. így különösen sul­fátos volt a talaj a Rimamurány-Salgótarjáni Vas- Acél és Gép­gyár mellett vezető országút egy cca 200 m. hosszú szakaszán, amely mellett az idők folyamán egy salakhegyet halmoztak fel. A sulfáttartalom itt literenkint 2000 milligrammon felül volt. A hatósági szakvélemények kimondták, hogy a talaj úgy az asbest­cemontcsőre, mint a vasra veszélyes. És ezért asphalt nyomócső alkalmazását ajánlották. A kivitelnél ezt figyelembe is vettük és a kérdéses csőszakasz asphaltcsővekből készült. Nagy volt azon­ban a meglepetés az építésnél, amikor rátaláltunk a Rimamurányi Gépgyár 22 évvel azelőtt fektetett csővezetékére, amely a városi asphalt csőveztéket keresztezte és amelyen a sulfátos talaj dacára a korróziónak semmi nyoma sem volt. Úgyszintén az ezen a cső­szakaszon talált beton műtárgyak is elég jó állapotban voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom