Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Mantuano József: Községi ivóvízellátásunk javítása

Mantuano József 105 Az első liat községből öt kizárólag mezőgazdaságból él, a hatodik a Duna mentén feküdvén a hajózással együtt járó forgalom bevételeit is élvezi. A hetedik község lakossága a mezőgazdaságon kívül szénbányászattal is foglalkozik. Az igazgatás költsége 76.5—41%-át tette ki az egész községi igazgatásnak, pedig az alkalmazottak OTI biztosítási díja a közegészségügyi kiadásokban nyert elszámolást. Mint érdekességet említem csak meg, hogy az OTI biztosítási kiadások a közegészségügy céljára éToiránvzott kiadások legalább egyharmadát tették ki ' A vizsgált 7 községből beruházást csak öt irányzott elő, kettő szerepelt 35.000, illetve 15.000 ft-tal, három 450, 1500 és 2000 ft-tal, kettő pedig beruházást egyáltalán nem irányzott elő, ami természetes is, mert várható bevételeik alig fedezik kényszerű kiadásaikat. Községeink zömének az előirányzott bevételét ma a földadó 20 °/o-a házadó 30 °/c-os részesedése adja, ezenkívül a fogyasztási, főleg a borfogyasztás adó jövedelme. A bevételnek a központi kormányzat igen kis %-át hagyja meg, a községek kezében. Éppen ez az egyik oka annaik, hogy a saját kulturális céljaikra aránylag keveset tudnak fordítani s a falu ivóvízellátásának megjavításában a kezdeményező lépés magától a falu közületétől alig várható. Kétségtelenül a központi kormányzatnak kell a kezdeményezéssel jönni főleg az anyagiak terén, miután a falu jövedelmének igen tetemes részét maga a központi igazgatás a saját szükségletei fedezésére veszi el. Ismerve a mai államháztartásunk helyzetét az ilyen irányú igény csak a legcsekélyebbre szorítkozhatik és így önként adódna a már említett gondolat, amelyet annak idején mint szükség megoldást a Közegészégiigyi Intézet javasolt és a kormányzat is nagyjából elfogadott, hogy az Intézet a mintegy 3 millió ember egészséges ivóvizének fedezésére 8200 kutat készít és 250 egyszerű vízelvezetést mintegy 19 millió P-ös költséggel, amely befektetést az O. K. I. akkor hat évre irányzott elő. Ennek az elgondolásnak a végrehajtása első segélyképen javítaná a falu közegészségügyét s lehetővé válna, hogy nagyszámú lakosság jutna gyorsan egészséges ivóvízhez. Lényeges hátrány azonban, hogy a kutakra 500 m sugarú körzetet állapít meg s nem valószínű, hogy a szélek lakossága 1 k'm utat tegyen meg a jó ivóvízért. Tehát a körzetet feltétlenül legalább a felére, inkább a harmadára kellene csökkenteni. További nagy hátrány, hogy a minta kutak a talajvíz fertőződése folytán könnyen tönkre mehetnek és az egész befektetés gyorsan hiábavalóvá válik. Éppen ezért elsősorban központi vízvezeték megvalósítása az az igazi megoldás, amelyik az egészségügyi követelményeket kielégíti. Költségek' szempontjából természetesen többe kerülnek mint a minta kutak, azonban egy végleges megoldás érdekében mindig érdemes áldozatokat is hozni.