Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

/ Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. 5 Földtörténeti viszonyok. Budapest nyugati területén a budai hegység emelkedik, amely a délnyugat lelől húzódó Magyar Középhegység felszíni végződése. Nagyjában a Duna jobb partján húzódik az a vetődéses törésnyaláb, amelyen túl kelet felé a budai oldalon felszínen levő hegység folytatása csak mélyen a mai felszín alatt helyezkedik el. A Duna bal partján elterülő pesti síkság, az Alföld széle, a nagy mélységbe leszakadt hegység fölött terül el. A Budai-hegység földtani felépítésének megismerését főként Hofmann Károly (4.) munkásságának köszönjük, aki a hegysé get pontosabban térképezte és leírta (1871). Ő igen nagy gondossággal állapította meg a hegység rétegsorozatát s szerkezetének lényegét. Л későbbi tanulmányozások már csak részletekben tudták itt-ott módosítani Hofmann megállapításait. A Budai-hegységnek a felszínen legrégibb kőzete a diploporás dolomit (a csíki hegyekben), amely középső triász. A felső triász elején (karniai emelet) rakódtak le azok a szürkés mészkövek melyek a hegység legnagyobb részében ma nincsenek a felszínen, hanem a rájuk rakódott dolomit alatt. Csak ott láthatók, hol jóval későbbi elmozdulásuk miatt felfelé nyomódtak (Mátyáshegy, Csúcshegy, Hármashatárhegy északkeleti lejtője. Gellérthegyen kis területen.) A mészkő felett telepszik a felsőtriász dolomit, amely a budai hegységben általánosan nagy területen elterjedt s a budai hegyek legnagyobb tömegű kőzete (Gellérthegy, Sashegy, Hármashatárhegy. Svábhegy, Jánoshegy, Budaőrsi hegyek, stb). Vastag sága legalább mintegy 400 m. Helyenként evvel a dolomittal egyidejűleg mészkő rakódott le (Fazekashegy). A felső triász második felében (noricumi emelet) rakódott le a dachsteini mészkő, mely a székesfőváros határában csak egyes, az eróziótól megkímélt foltok alakjában, tehát a dolomitnál jóval kisebb tömegek ben, fordul elő. (Jánoshegy, Hárshegy, Fazekashegy, Pesthidegkút. stb). (A földtani rész kézirata 1942-ben záródott le). Hidrológiai szempontból a felső triász e két utóbb említett kőzetének igen nagy a fontossága: a dolomit és a dachsteini mészkő a csapadékvíz legfontosabb víznyelő kőzete nemcsak a Budai hegységben, hanem a Budai hegység folytatásában a Vértesben, a Bakonyban s a Pilisben is. Az eddig említett triászkori kőzetek alatt következnek a Bakonyban — ahol legteljesebb a rétegsorozat — a középső triász mélyebb részei és az alsó triász képződményei. Ezek alatt telepszenek a permi kőzetek (homokkő, konglomerátum) s valószínűleg a karbon kőzetei (homokkő, kvareitpala, fill it). Ezek alatt még a szorosabb értelemben vett kristályos alaphegység kőzetei is feltételezhetők (gránit, granodiorit. gnájsz, csillámpala).