Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

6 Ven dl Aladár dr. Az eddig említett kőzetek a Budai-hegység s a folytatásként vonuló Vértes-, Bakony- és Pilis-hegység alaphegységének a képződményei. A budai meleg és langyos gyógyforrások vize az alaphegység kőzeteiből származik. Ott. hol ezek a kőzetek fiatalabb kőzetekkel nincsenek elfedve, közvetlenül ezekből tör a felszínre a meleg és langyos gyógyforrások vize. Így pl. a gellérthegyi csoportban közvetlenül a dolomitból, a városligeti L artézi kútban szintén a dolomitból, a 11. artézi kútban a dachsteini mészkőből. Az alaphegység képződményei a triász utáni időben kiemelkedtek s szárazulatot alkottak. A kiemelkedés közben meg is gyűrődtek (pl. a budai Józsefhegy, stb), meg is repedtek s a repedések következtében előállt rögök részben különböző szintekbe kerültek s helyenként pikkelyesen egymásra torlódtak. A térszín végleges kiemelkedését a .jura periódus végére helyezzük. A Budai hegységben a felszín mai kialakultsága szerint sem jura, sem kréta üledékeket nem találunk. Ezért az a felfogás alakult ki, hogy a Budai hegység mind a két korszakon keresztül szárazon állott. A Gerecsében a jura üledékeinek teljes sorozata megvan. Ezek iíledckek semmiféle szárazföldi törmeléket nem tartalmaznak Feltehető, hogy a mai Budai-hegység területe felől azért nem érkezett a gerecsei jura tengerbe szárazföldi törmelék, mert ebben az időben esetleg még ezt a budai területet is igen sekély tenger fedte. A neokomban azonban glaukonitos márgák. homokkövek és konglomerátumok rakódtak itt le. Ezek a kőze teV sekélv tengerre, illetőleg annak partközeli üledékeire vallanak. E képződmények lerakodása után ez a terület is kiemelke dett p tenderből s egészen az eocén transz gr esszió megindultáig szárazföld volts a mai Budai hegység területéhez csatlakozott. A paleocén időszakban a kréta tartama alatt erősen lepusztult Budai hcgvség nyugati peremének egy része kezdett a tenger alá süllyedni. Érzel együtt az egész hegység erősen süllyedt. Nagyobbfokií süllyedés a paleocénban a Budai-hegvség közvetlen környékén főleg Nagykovácsi—Pilisvörösvár vidékén ment végbe. A mai Budai hegysésr területének legnagyobb része azonban nem süllyedt annyira ekkor, hogy víz borította volna el. A las sú süllyedés következtében a dolomit és a mészkő hasadékaiban foglalt karsztvíz tükre a felszínhez közelebb került. A laposabb partmenti területeken és általában a mélyebb felszínű részeken mocsarak állottak elő. Ezek dús mocsári flórájából képződtek a pilisvörösvári. solymári, pilisszentiváni. nagykovácsi s távolabb a budai vidéktől a dorogi, tokodi, tatabányai, stb. széntelepek. A városligeti első artézi kút fúrása közvetlenül a dolomit fölött 0.85 m vastag gyenge széntelepecskét fúrt át. mely az imént említett területek szenével azonos korú.