Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

12 Ven dl Aladár dr. egész vízvezető kőzetcsoport lejt. Ez az oldaláramlás a kiscelli agyag alatt tartott, f elemelkedő melegvízzel találkozik, л ele keveredik és kevert forrás alakjában jut a kiilszínre. Tehát a nagy mélységből jövő forró vízzel a kisebb mélységekben mozgó ke vésbé meleg víz igen különböző arányokban keveredhetik. Ennek következménye, hogy a budai melegforrások igen különböző hőmérsékletűek. Óbudától északra már csak a kisebb mélységben keveredett, alacsonyabb hőmérsékletű víz forrásai fakadnak. 2. ábra. Budaipest területe geioizotermáinak helyzete. (A vastag vonalak mellé írl számok a hőmérsékletet jelzik.) 1 — fillit; 2 = permi homokkő; 3 = werfe ni pala; 1 = kagylósmészkő; 5mángacsoport; 6 = dolomit; 7 = budai márga; 8 = kiscelli agyag; 9 = f?lsö oligoeén; 10 = miocén és pliocén; 11 = pleisztocén és holocén. A budapesti melegforrások Schréler Zoltán (6.) vizsgálatai szerint már az alsó miocén időben, azaz mintegy 18 millió évvel ezelőtt meg voltak. Ezek a régi, valószínűleg gájzirszerű források azokkal a tűzhányókkal függhettek össze, melyek akkor, a mai Budapest területétől messze, — működtek. Az igen forróvizű források vizei Budaőrstől KÉk-i irányban sorakoznak egymásután több párhuzamos törésvonal mentén, azaz olyan irányokban, melyek mentén kőzettömegek egymáshoz képest elinoz dúltak, tehát a víz a fellazult irányokban könnyen a felszínre juthatott. • A budaőrsi-budai DNy-ÉK-i irányú törésnyalábok alkotják azit az ősi,.melegforrások vonalát", mely az alsó miocéntói a pannóniai kor végéig a melegforrások fakadásának színhelye volt. \