Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

/ Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. 13 Ezen hosszú időszak alatt a vulkáni tevékenység erősen csökkent s a Kárpátok ívén belül a legtöbb helyen teljesen meg is szűnt. Ennek következtében csökkent és megszűnt a melegforrások gájzirszerű sajátsága is. Egyúttal igen erősen csökkent a meleg források vizében a juvenilis alkotórészek mennyisége is Ezekben a régi forrástölcsérekben lassanként elapadt a melegvíz s új utakon a mai Duna budai oldalának vidékén tört fel. A források helyzetváltoztatásának oka részben a terület általános emelkedésében s a pannóniai beltenger visszavonulásában keresendő; a főok azonban a hegység lábánál elterülő vidék — az Alföld — újabb mélyebbre süllyedése volt a Budai hegységet ma is keleten határoló és már előbb megkezdődött törések mentén. A pannóniai kor végén, illetőleg a levantei időszak kezdetén kialakuló Duna áttörte a Nagymaros—Visegrád területének hegycsoportját: a síkságon, a hegység szélén alsószakasz-jellegűvé vált és hordalékát nagy törmelék kúpban rakta le s ezen kanyargott több ágban. Vize lefolyására az imént említett törések kö vetkeztében előállt mélyedést használta fel s itt a hegység keleti tövében vájta ki medrét. ..Mialatt itt a hegység keleti lábánál a térszín ennyire erőteljesen mélyült, addig az ősi termális vonal előtti térszin még úgy, mint eredetileg, magasan fel volt töltve, úgy, hogy annak nívójára a megcsappant hidrosztatikai nyomás miatt már nem emelkedhetett fel többé a források vize." A Duna egyre jobban bevágta medrét a mai »Pest területén. Ettől — a maihoz viszonyítva még mindig magasan folyó — Dunától nyugatra fakadlak az előző időszakban a törésvonalak men tén a melegforrások a mai 250 m tenger sz. f. magasság fölött. Ezekből a forrásokból rakódott le a Nagysvábhegy, Kakukliegy édesvízi mészköve. A jégkorszak (pleisztocén) elején is a Duna még magasan, a mai Duna fölött mintegy 45—50 m magasan folyt. Ennek a magasan folyt Dunának kavicsos, homokos hordaléka ma is megvan a régi óbudai temető déli szélén, a Táborhegy keleti lejtőjén, a kiscelli párkánysíkon. Ekkor még nem voltak meg azok a völgyek, melyek ma a pleisztocén Dunánál mélyebb helyzetűek így pl. a Várhegyet a Rózsadombtól nem választotta el völgy. A Várhegy lankás lejtőben folytatódott a Széchenyihegy felé; a Gellérthegy is közvetlenül összefüggött a Várheggyel. A Lágymányos mai lapálya is hiányzott; ezt a területet ekkor mintegy 45—50 m vastagon a mai szintje fölött kiscelli agyag fedte. Azok a melegforrások, melyek , ma a mai Duna magasságában, a mai Duna partján fakadnak, a jégkorszak első felében az akkori hidrosztatikai viszonyoknak megfelelően az akkori Duna mentén ömlöttek ki a külszínre. A kiömlött melegvíz forrásta-