Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

/ Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. 11 artézi kút fúrása a Városligetben 917 m mélyen (807 m a tenger sz. a.) érte el a dolomitot, a tovább keletre levő Szent Istvánforrás fúrása a Városligetben 1246.8 m mélyen hatolt be a dach steini mészkőbe. Tehát azok a triász kőzetek, melyek a budai oldalon a felszínen vannak, a pesti oldal keleti részén mintegy I km mélységben helyezkednek el. Ezeket a kőzeteket a pesti oldalon — a nagy alföldi medence feltöltésének nyugati széle alakjában — a harmadkori rétegek sorozata fedi be. E rétegek sorozatában a varosligeti fúrások bizonysága szerint vizet átengedő közetek csak igen alárendelten fordulnak elő. Ezekkel szemben hatalmas vastagságban borítja a víztartó triász kőzeteket a középső oligocén kiscelli agyag, mely a városligeti első fúrás területén 325 m vastagságban, a Szent István-forrás területén 546.5 m vastagságban ismeretes. A pesti oldalon tehát a víztartó triász kőzeteket lényegileg igen vastag impermeábilis agyagtelep borítja A kiscelli agyag fölött felső oligocén, fölötte a miocén és pliocén tengeri és tavi lerakódások s legfelül a pleisztocén képződmények töltik ki a medencét. Hidrogeologiai szempontból igen fontos szerepű a kiscelb agyag, mert vizet át nem eresztő és rossz hővezető annyira, hogy «" városligeti régi artézi kút fúrásában a száz méterenkénti termikus gradiens ebben az agyagban 7.92° C-ra emelkedett. A jobb parti területen a nagyobb mélységbe lejutott vízhez hozzákeverednek az igen nagy mélységből eredő juvenilis vagy közel juvenilis alkotórésziek is (bórsav, fluor, stb.), bár ezek mennyisége a budapesti meleg gyógyforrások vizében csak elenyésző. A pesti síkság alatt levő alaphegység kőzeteiből a hidrosztatikai nyomás és a felmelegedett s esetleg gázt is tartalmazó víz kisebb fajsúlya következtében felszálló áramlás áll elő. Hz a melegvíz-áramlás az Alföld medencéjének pesti szegélyén a triász kőzetek fölött levő vizet át nem eresztő agyagtakaró alja mentén mindjobban a felszín közelébe jut. Itt eléri a meleg víz áramlása a felszín nyilt törésvonalait s ezeken át kijut források alakjában a kiilszínre. Ahol ennek a melegvíznek a iriász kőzetek hasadékaiba behatoló fúrással közvetlenül utat nyitunk, ott artézi kutat létesítünk. Ezeket a viszonyokat a termikus grádiensek figyelembevételével megszerkesztett geoizot er mákkal egyiiit a 2. ábra vázlatos összefoglalásában tünteti fel. A budai oldalon beszivárgó víz a vezető kőzetek közt levő át nem eresztő kőzetek miatt nem képes egész tömegében a kristályos alaphegységig lejutni — miként Schafarzik Ferenc (5.) először kimondotta —, hanem két vízrekesztő rétegcsoport között a lefelé haladó víz egy része nagyjában kelet felé kénytelen áraralani a vízvezető kőzetben, azaz abban az irányban, melyben a•/