Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Láng Sándor dr.: Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban

56 Láng Sándor dr. Bármennyire kiemeltük az előzőkben bizonyos folyóvölgyek és bizonyos (feltételezett) barlang-, vagy járatrendszerek között az öszszefüggést, egyes, elérő jelenségekre is gondolnunk kell. Arra is van. példa, hogy egy önálló barlangrendszer és egy hozzá közeli, vele párhuzamosan futó felszíni eróziós völgy között nincs megfelelő kapcsolat. Ilyen pl. a kecsői völgy és az Aggteleki barlang esete. A karsztvíz mozgásával kapcsolatban figyelembe kell venni az egyes barlangi járatrendszerek eltömődésének, egyben a barlang fejlődésének kérdését is, Az üregképződés (oldás és erózió hatására) szembeállítandó a barlang eltömődésének mértékével (cseppkő- és mésztufaképződés, karszton kívüli területről származó hordalék lerakodása). E két, — egymás ellen dolgozó folyamat eredménye barlangonkint, sőt, ugyanabban a járatban is, helyről helyre változik. Mindenesetre az erős eróziós tevékenységet a leszálló karsztvízzel hurcolt, karszton kívüli területről származó törmelék okozza. így a nagyobb üregek és a bennük levő magasra tornyosuló omlások (Aggteleki barlang; Libanon hegy, Óriások hegye, stb.) létrehozásához a karsztvíz nagyfokú földalatti eróziós tevékenysége szükséges. Valószínűleg azonban, az elkarsztosodás kicsiny mértéke (koefficiense, 1.: 17) nem engedi meg azt, hogy a karsztvíz földalatti eróziójával túlságosan nagy üregek (barlangok), majd, ezek fokozatos beszakadásával, barlangi eredetű völgyek képződjenek. Az idők folyamán abbamarad a barlangi erózió működése, kezdődik a kitöltődés.. Ennek alapján a Sajó, Csetnek, Jolsva, Boldva karsztos területre eső völgyszakasza, valamint a Szádelői, Aji völgy és egyes kisebb, mészkőterületen futó völgyek, szemben a szerte elterjedt régebbi véleménynyel (29), főleg felszíni eróziós eredetűek lehetnek. A barlangi erózió működése, eme völgyek jelenlegi méreteihez képest, egészen alárendeltnek tűnik fel, még az Aggteleki barlangban is. Továbbá, még annak feltételezésével is érvelnünk kell, hogy a huzamosabb ideig ugyanabban a járatrendszerben (karsztszintben) mozgó karsztvíz nagyon gyorsan reagál a mészkőplató epirogenetikus kiemelkedésére vagy süllyedésére, valamint külszíni erózióbázisa bármilyen okból történt szintingadozására is és hamarosan más utat keres magának. Mivel pedig ilyen folyamatok a pleisztocén végétől kezdve visszafelé, területünkön is többször voltak, a barlangok kialakításában közreműködő karsztvízfolyások is aránylag gyakran változtatták útjukat a mészkőrétegek belsejében. Nem volt tehát idő túlságosan nagy üregek kifejlesztésére. Ezt az elgondolást még az is támogatja, hogy a különféle karsztos szintekben, többnyire a terület földtani felépítése, bonyolult hegyszerkezete miatt, nem alakulhatnak ki egymással nagyon jól ösz-