Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 91 leggondosabban Amerikában tanulmányozták, ahol az errodáló erők helyrehozhatatlan veszteségeket okoztak. Amerikai adatok szerint 15 cm-es talajréteg lemosása kopár vidéken 37 év, művelt területen 117 év, legelön 700 év alatt következik be. Ha a fellépő különböző károkat elsősorban felszínvizek okozzák, úgy az érkező vizet felszíni jellegűnek nevezzük (H

2). (5. ábra.) A talajvízáram (H

3), a földárja eléggé áteresztő talajoknál szintén hozzájárulhat belvízkárok keletkezéséhez. Sokszor felszíni vizekkel együtt jelentkezik, mikor mind a földalatti, mind a földfeletti vízáramlást felfogó övárok hiányzik. (H

3, földalatti jellegű érkező víz. 5. ábra.) A talajvízárammal érkező vízmennyiségek meghatározása szintén ma még egyike a legnehezebb feladatoknak. Kiszámítása akkor a legegyszerűbb, ha valamely élő vízfolyás vízvesztesége táplálja a talajvízáramlást. A taíajvíz áramlása csak úgy léphet fel, ha a domborzati viszonyok megengedik, s rendszerint (ha csak valamely vízzáró réteg nem akadályozza) a vízszín ezekhez simul. Kiterjedt, szerves talajvíz hálózatra van szükségünk, hogy rögzíthessük ezt a szintet. A hálózat, az ú. n. tailajvízkataszter kiterjed a talajvízzel kapcsolatos összes megfigyelésekre, melyek közül a talajvízáramlás szempontjából a talajvízszint érdekel bennünket elsősorban. A kérdéses terület összes talajvíz megfigyelő kútjainak egyidejű vízállásaiból megszerkeszthetjük a talajvíz tengerszint feletti elhelyezkedését. Ha különböző évszakokban és különböző jellegű (száraz és nedves) években rögzítünk néhány talajvízszint elhelyezkedést, úgy több kérdésre is választ adhatunk: 1. Merre van esése a talajvíznek? 2. Mekkora ez az esés? 3. Miből származik az áramlás (esetleg folyóvízből, amikor könnyebben mérhető)? 4. MiCyen területeken halad keresztül, s így milyen jellegű szennyeződéseket tartalmazhat? A vízszínesés mellett meg kell határozni az áramlás sebességét (v). A legújabb kutatások igazolták, hogy a gyakorlati esetek 95%-ában érvényes a sebesség és esés közötti lineáris összefüggés. Csak a nagy eséseknél és nagy hézagtérfogatoknál fellépő örvénylő mozgásoknál lesz érvénytelen Darcy régi összefüggése. A vízmennyiség meghatározására szolgáló egyenletek ismertetését az általánosság megőrzése kedvéért itt elhagyjuk, csak a talajhézagok szerepét emilítjük meg. A talajvíz mozgása nem történhet a teljes hézagtérfogat által meghatározott csőiendszerben, mert a talajszemcsék vízszívó ereje bizonyos vízmennyiséget lekötve tart. Talajvízmozgás csak ott lehetséges, ahol a nehézségi erő már nagyobb, mint a fenti vízszívó erő. Ez csak ott következik be, ahol a kötöttség bizonyos értéket (a már ismertetett 3,5 hy-t) el nem ér. A talajvíz áramlásával érkező vízmennyiségek meghatározása tehát valóban sok nehezen megállapítható tényező ismeretét kívánja és így hacsak lehet kiküszöböljük a vízgazdálkodási egyenletből. Erre módot ad az, hogy egységes vízgyűjtő területeken kicsi a valószínűsége annak, hogy kívülről talajvízáramlás érkezhetik, s így a vízgazdálkodási egyenlet megoldása egyszerű, mert H., = O-val. A karsztvizek (H„) nagyrésze geológiai időkből származó csapa-