Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

84 Salami n Pál érvényesül, majd a hézagok nagysága és elhelyezkedése á'.tai megszabott súrlódási erő és a nehézségi erő. Ha ez utóbbi nem működik (hy > 3,5), a víz a talajban minden irányban egyforma .sebességgel mozog. A vizvezetö képesség általában a kötöttség függvénye. Mindazok a vizek, amelyek nagyobb csapadékerősségből származnak, mint amekkora a talaj vízlevezető képessége, a tárolásra elvesztek, kivéve, ha a talaj domborzati viszonyai, vagy mesterséges helyhezkötései megengedik a későbbi beszivárgást. A talaj vízvezető képességének fenti törvénye szintén csak a jó vízgazdálkodású talajokra vonatkozik. Szikeseknél, a kötöttség és a vízvezető képesség között hasonló összefüggés nincs. Ezzel a talaj természetes vízgazdálkodásáról és a süllyedő víz szerepéről általános képet nyertünk. Összefoglalva, a talaj természetes vízgazdálkodása arra törekszik, hogy a gyökérzet életlehetőségeit s ezen keresztül a növényzet fejlődését elősegítse. A növényzetnek vízre és levegőre van szüksége a talajban, hogy gyökérzete elegendő tápanyagot szállíthasson. Ennek biztosítását azáltal éri el, hogy egyrészt a legkülönbözőbb kötöttségű talajokban is ugyanazt a hasznos vízmennyiséget biztosítja; másrészt, hogy ez a hasznos vízmennyiség olyan mértékű, hógy a talajélethez szükséges levegő részére is marad hely a pórusokban. Rossz talajadottságok azonban ezt a munkát sokszor lehetetlenné teszik. A rossz vízgazdálkodású talajok okozzák a folyamatos termelésben előálló legnagyobb kieséseket: az aszály- és a belvízkárokat. Ha ezek a károk nagyobb mértékben fellépnek, úgy szükségessé válik a mesterséges beavatkozás, oly mértékben, mint azt a gazdasági lehetőségek és a magyar faj megerősítése megkívánják. Ez a beavatkozás a talaj természetes vízgazdálkodásának továbbfejlesztése alapján történhet csak. Azaz: 1. A fölösleges vizeket el kell vezetni, mint a jó vízgazdálkodású talajiok sem tartják meg a káros nedvességet. 2. A termeléshez szükséges vizeket azonban vissza kell tartani mesterséges úton, minthogy ezt önműködően végzik a természetes vízgazdálkodást elősegítő talajok. 3. A beavatkozásnak rugalmasnak kell lennie, egyformán kell biztosítania a növényi élethez szükséges vizet a legkülönbözőbb talajokon, minthogy erre törekszik a természetes vízgazdálkodás is. A talaj vízgazdálkodásának ismeretében áttérünk a második elem bemutatására: 2. A belvíz fogalmának meghatározása. A belvíz szűkebb meghatározások szerint az a víz, ami az Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat árterületén, mint az árterületen keletkezett fölös víz lép fel; más meghatározásban az időnkint jelentkező felületi víz.