Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 85 Ezek a meghatározások a talaj természetes vízgazdálkodására épített vízrendezésnél azonban nem sokat mondanak, mert a talajhézagok vízbősége nem keletkezik mindig Társulati árterületen képződött fölös vízből s hasonlóképen nem szűnik meg a vízbőség abban a pillanatban, mikor felületi vizet már nem észlelünk. Hiányosak e meghatározások a tökéletes rendezés szempontjából is, mert kis területekhez kötve le magunkat (ahol látható víz van), nem állapíthatjuk meg, hogy miként keletkeztek a károk és ezen kérészül, hogy mi legyen a javítás legjobb módja; nem láthatjuk meg továbbá a talaj vízgazdálkodásában és az általános vízgazdálkodásban egyaránt fellépő, egymásra ható, tározó és vízlevezető tevékenységet, mely tevékenység és a javító módoknak ehhez való alkalmazkodása nélkül a megoldás csak szükség megoldás lehet. Belvízről általánosságban akkor beszélünk a következőkben, ha a talaj termőrétegének hézagaiban több nedvesség van, mint azt a növényzet fejlődése megengedi. Vagy máskép fogalmazva: belvíznek nevezzük mindazon vizeket, amelyek az árvédelmi töltéseken kívül, az ország bármely részén (tehát nemcsak társulati területen), rövidebb-hoszszabb időszakban, vízbőség miatt akadályozzák a mezőgazdasági termelést. Belvíznek nevezzük tehát a felületi vizeket származásra való tekintet nélkül (külső területről érkeznek, vagy nem) és belvíznek nevezzük a termőtalaj vízbőségét a magas talajvizet, ha a termelés akadályozva van. A belvízrendezésnél feladatunk a fölösvizek észszerű eltávolítása. Az eltávolítás fogalma alá vonjuk az elmondottak szerint mind a szűkebb értelemben vett belvízlevezetést (felületi víz elvezetését), mind a lecsapolást (talajvíz és felületi víz elvezetést). A belvízlevezető rendszer felállításánál szükséges harmadik elem: 3. A vízgazdálkodási egyenlet. Tágabb értelmet adva a belvíz fogalomnak lehetővé tettük, hogy megoldhassuk elvileg a belvízrendezés feladatát a talaj vízgazdálkodásának útmutatása szerint, de ez a gyakorlati munkához még nem elég. A gyakorlati megoldás csak az általános vízgazdálkodás kereteinek felhasználásával található meg, amely általános vízgazdálkodás szerves egységben határozza meg valamely vízgyűjtő terület vagy egészen tetszőlegesen felvett határvonalú terület összes vizeinek életfolyamatát. Az általános vízgazdálkodás kerete, mely a gyakorlati megoldást elősegíti: a vízgazdálkodási egyenlet (4.ábra).kvizgazdálkodási egyenlet pontosan és kiértékelhetöen megadja valamely vízgazdálkodási szempont ból kiragadott területen, meghatározott T idő alatt a fellépő