Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 79 másrészt mert az utóbbiak szerepét külön tárgyaljuk, hogy kiküszöböljük itt a vizek életét meghatározó erők közül azokat, amelyek az esetek nagyobb százalékában nem működnek a talaj termőrétegében. Összefoglalva, két erő hat a süllyedő vízre: a) a talajszemcsék vízszívó ereje, vagy kapilláris potenciálja (minden talajnál) és b) a nehézségi erő (mindazon talajoknál, melyeknél a kötöttség nagysága bizonyos, a későbbiekben ismertetendő határértéket el nem ér). A nehézségi erő lefelé viszi a csapadékvizet, mindaddig, amig az el nem éri a talajvíz szintjét, vagy más természetes akadályba nem, ütközik és ekkor egy lebegő talajvízréteget alkot, amelyben a hézagok teljesen telítve vannak vízzel. A nehézségi eirő részére azonban csak addig áll rendelkezésre víz szállításra a felsőbb rétegekben a teljes hézagtérfogat, amíg a megnedvesités meg nem történt; ugyanis ettől a pillanattól kezdve a vízszívó erő hatása folytán egy vízhártya keletkezik (illetve az eredeti hártya vastagodik), amely hártya szűkíti a hézagjáratokat. Ha a természetes akadály mélyen van, úgy a felső rétegekben a csapadék megszűnésével a felülről érkező víz elveszti az utánpótlást. Megszűnik a hézagok teljes telítettsége, oly mértékben, mint azt a vízszívó erő és a nehézségi erő egyensúlya megkívánja és egy hézagtérfogatot csökkentő hártya marad csak meg. Ezt a hártyát, amelyet a vízszívó erő a nehézségi erővel szemben visszatart és a gyökérzet részére tároz, vízkapaciiásnak ÍVK) nevezzük. (1. ábra.) A termőtalaj ezen tározott vize különböző hatásokra csökkenni fog: 1. A hézagok levegő cseréje párolgás útján különösen a felső 20—30 cm-es rétegben érezteti hatását. Jelmagyarázat • HV •holtviz VK vizkapacitás TH telített hézagok Csur&ék nieqxúrrt fólos tó távozik gyökerek tecésa Lenyesi idő i-ege (ás párolgás 1 ~7\>y XXXX> XXXX> ~ ' " ~ ' VK hy hygroszkúposség — talajfelszín i.ibra