Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről
80 Salami n Pál 2. A növények gyökérzete szívóereje révén annyi vizet von el a VKnak megfelelő vízmennyiségből, amennyit egyrészt fejlődése megkíván, másrészt vízhiány esetén a talajszemcse szívóereje megenged. A megmaradó legkisebb vízmennyiséget holt víznek nevezzük, mely elnevezés nem a párolgásnak és a gyökérzet szívóerejének együttesen kitett kis mélységű felső rész, hanem a párolgásnak már ki nem tett, de a gyökerek által még sűrűn behálózott alsó rész vízmennyiségét határozza meg. A holt víz tehát a gyökérzet szívóerejének függvénye (HV). Mielőtt a holtvíz és a vízkapacitás értékeiből tanulságokat vonnánk le, összefoglaljuk eddigi eredményeinket: Mint ábránk mutatja, a talaj nem engedi át teljesen a csapadékvizeket, hanem a szemcsék szívóerejének segítségével tár ózza őket, de csak olyan mennyiségben, hogy a talajélethez szükséges levegő számára is hely maradhasson; a fölösleget tovább engedi. Tovább haladva azonban igazolhatjuk még azt is, hogy a talaj vízgazdálkodásának tározó tevékenysége független a talajok kötöttségétől, azaz minden talajnemnél igyekszik ugyanazt a vízmennyiséget biztosítani a növények részére. Mind a VK, mind a HV értékek függvényei a szemcsék vízszívó erejének; a Földtani Intézet és az Öntözésügyi Hivatal kísérletei egyszerű szefüggéseket eredményeztek, ezen értékek meghatározására, a vízerő jellemző értékének a higroszkóposságnak függvényében (2. A hygroszkópos nedvesség értéke 50X -os kénsav gáztervben lábra VK P l. = 7hy . . VK Ö.h. = 4 hy + 12 . /. . 2.
