Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

46 Dr. Dabis László völgyzárásos vizeknél a mintavételnek a felszíni szennyezés kizárására bizonyos mélységből kell történnie. Ilyen irányú mintavétel csak különleges, a célnak megfelelően szerkesztett mintavételi eszközökkel valósítható meg, melyek módot adnak arra, hogy a zárt, kívül-belül steril mintavételi üveg meghatározott mélységben nyíljon ki, ott telődjön, s telődés után valamilyen úton-módon záródjon, s zárt állapotban tegye meg a szerkezet kiemelésekor a felszínesebb szennyezett vízrétegeken az útját. A legáltalánosabban használt ilyen készülékek az olyanok, melyek két gombolyítható zsinórral vannak ellátva. Az egyiken a készülék kívánt mélységig süllyeszthető, a másik az üvegdugóhoz erősítve a kérdéses mélységben nyitja s telődés után zárja a dugót. Ennek az eszköznek a kezelése a kút nyílása felett álló mintavevő gyakorlott ügyeskedését kívánja meg a kétféle zsinórral, melyek néha össze is bonyolódhatnak. Az ügyeskedés egyéni esetlegességeit kizárja és az automatikus nyílást és záródást meghatározott mélységben tökéletesen megvalósítja az intézetünkben tíz évvel ezelőtt szerkesztett s pár évvel ezelőtt a Fővárosi Műszerüzem által javított és módosított merítő-készülék, mely egy légüres fémúszóból, összecsúsztatható fémszárból és a fémszárral emelhető fémmel összedolgozott üvegdugóból áll, mely mint légüres fémúszó a víz színére fekszik, automatikusan 30 cm-nyi mélységben nyílik és telődés után a felhúzáskor még a víz színe alatt záródik. Az egész merítőkészüléket fémhengerben sterilizáljuk s ez teljesen steril állapotban kerül a mintavétel színhelyére. A Fővárosi Vízművek zárt aknás kútjaiból egy évtized óta evvel a vízmerítővel eszközöljük a mintavételt. Az eszköz ideálisan valósítja meg a kívánt célt, hibája, hogy a fémszár hosszának megfelelően csak meghatározott mélységből merít vizet és hogy a módosítás dacára is nagysága révén szállításnál sok helyet foglal el, különösen akkor, ha egyidőben sok mintavételről van szó. Források ellenőrzésénél mintavételt főként kedvezőtlen időjárásnál, esőzések, hóolvadás után kell megejteni. Normális lelet esetén megelégedhetünk a forrásszobában vett mintával, nem kielégítő lelet esetén azonban a forrásfőnél kell a mintákat vennünk. Sziírömiivéknél a nyers vízzel együtt tényleg a szűrletet, s nemcsak a gyüjtőkútba vagy csőhálózatba bocsátott vizet kell ellenőriznünk. Külön elbírálás alá esik a próbafúrások, frissen ásott vagy fúrt kutak és készülő forrásvízmüvekböl eszközlendő vízminták vétele. A vízmintavételhez itt már a hidrológus és bakteriológus teljes együttműködése szükséges közösen megállapított terv szerint. Próbafúrásoknál és új kutaknál csak a kiadós, néha napokon át tartó folyatás, szivattyúzás teremti meg a helyes mintavétel feltételeit, nehogy a munkálatok okozta szennyeződés hamis megítéléshez vezessen. A különböző rövidebbhosszabb időközökben eszközölt mintavételek alapján a bakteriológiai