Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

A ví

z bakteriológiai vizsgálata 47 lelet lassú, fokozatos javulása az irányadó. Új kutak elkészülte után a végleges véleményt szolgáltató mintavételt a kútnak legalább egy hónapi pihentetése után érdemes csak megejteni. A kutak vagy csövek fertőtlenítése szóba jöhet igen sürgős esetekben, ha egészen durva külső szenynyezés eltávolításáról van szó, de a hosszabb pihentetés utáni mintavételt evvel sem kerülhetjük el. A csövek fertőtlenítésére régebben nyers karbolsavnak és kénsavnak 5%-os keverékét, újabban 50% klórmeszet ajánlanak, olymódon, hogy a csövekben 1 y

2 %-os klórmész hasson. Egynapi állás után több órán át tartó szivattyúzással távolítjuk el a klórmeszet, egészen addig, míg a klórszag már nem érezhető. Készülő forrásvíz-müveknél régi elterjedt szabály volt, hogy a bakteriológiai vizsgálatot legalább is bakteriumszámolásra csak a forrás foglalása után szabad megejteni. Ezzel a felfogással már Gärtner is szembeszállt, mert a költséges forrásfoglalás után, nem megfelelő bakteriológiai lelet esetén sem szokták a közösségek a bakteriológiai lelet kedvéért a kiszemelt forrást elejteni s inkább hajlamosak arra, hogy a bakteriológiai lelet túlzott érzékenységével nyugtassák meg a lelkiismeretüket. A mintavétel a forrásfönél itt tehát elengedhetetlen. Ez néha nagy nehézségeket okoz, különösen, ha a forrás tavak oldalán vagy vízgyülemek mélyén rejtőzik. De még a föld felszínén szabadon felbuggyanó forrás is szennyezve lehet földdel és növényi részekkel. A forrás mély feltárása és a mintavétel szokásos előkészítése kell, hogy megelőzze ilyenkor a mintavételt. Ezután következhet csak a forrásfoglalás. A forrásfoglalást követő hosszabb folyatás után újabb mintavétel következik s a két leletnek a kísérleti hibák határain belül egyezni kell egymással. Nem lehet felsorolni mindazokat a nehézségieket, melyek a bakteriológust különösen szivárgó galériák, vagy mély, fúrt kutak esetén, ahol több felületes vízadóréteget kell a mély vízforrástól a vizsgálattal elkülöníteni, néha szinte legyőzhetetlennek látszó akadályok elé állítják abban a törekvésében, hogy ott vegye a mintát, ahol kell, s nem ahol az adódik. Ha a hydrológus nem tudja a bakteriológus számára biztosítani a célnak megfelelő mintavételt, akkor célszerűbb arról lemondani, mint helyesnek látszó, de valójában helytelen vizsgálatot végezni. De még ilyen nehéz esetekben is a helyes mintavétel csak technikai kérdés és a hidrológus és bakteriológus tervszerű együttműködése legyőzheti az akadályokat. Egészen mély próbafúrásos csövekbe a legtöbb mintavételi készülék nem is fér el. Ilyenkor a célnak megfelelő egyszerű alkalmi rögtönzésektől sem szabad visszariadni. Pl. hosszú fémdrótra erősített orvosi Rekordfecskendőnek rögzített dróthálóba zártan a fúrócsőbe való lebocsátása a célnak igen megfelelő. A sterilizált fecskendő dugattyúját a mélyben a fémdróttal ki lehet húzni s a telődött fecskendő a külsőrészektől eltekintve csak a kívánt vízmintát tartalmazza. Ha a feldolgozás előtt a fecskendő szá-