Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

44 Dr. Dabis László kásái előtt. Ezt a szempontot tartották szem előtt a megjelenés előtt álló magyar vízvizsgálati szabvány készítői is, mikor e fontos kérdésben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy „a vízmintavételt szakembernek kell elvégezni, de ilyennek számít minden megfelelő gyakorlattal rendelkező hivatalos szerv. Ha azonban a mintavételt nem szakképzett egyén végzi, akkor a minta csupán tájékozódásra használható fel s a bizonylaton fel kell tüntetni, hogy a mintavétel nem volt szabványos s a vizsgálat eredménye csak feltételesen értékelhető." A mintavétel megejtésénél a következő szempontok az irányadók: a) a mintavételnek representatívnek kell lenni, azaz annak pontosan tükröznie kell a természetes viszonyokat. Pl. ha egy nyitott vedres kútból akarok mintát venni, akkor a vederrel együtt felhúzott vízből a vederből kell a mintát vermem, ahogy azt a lakosság használja. Központi vízellátásnál nem szabad megelégedni azzal, hogy évente egyszer vagy kétszer a víztermelő telepet vizsgáljam, mintahogy ez költségkímélés céljából gyakran történik, hanem ellenőriznem kell a csőhálózatban keringő vizet is, amit a lakosság valóban iszik. Tehát nemcsak a termelt, hanem a fogyasztott vizet is meg kell vizsgálnom. b) A mintavételnek a vizsgálat céljához kelt igazodni. Ha az a célom, hogy megtudjam, hogy egy nyitott kerekes, vagy zárt szivattyús kút aknája valóban milyen vizet tárol, s mennyiben rontják meg azt akár a víztükrén, akár a szivattyú csövében pangó baktériumok, akkor ezeket a pangásból felszíni szennyeződésekből származó accessorikus baktériumokat ki kell zárnom, s szivattyús kútnál hosszabb szivattyúzással, nyitott kútnál nem a felszínről, hanem alkalmas mintavételi szerkezettel a mélyből kell a vízmintát megvenni. Ha egy forrásvíz eredeti jóságáról akarok meggyőződni, akkor nem szabad megelégedni a forrásszoba könnyen hozzáférhető vizével, hanem a mintát ott kell venni, ahol a forrás valóban feltör a földből. Ha a ritka és érzékeny kórokozó baktériumokat keresem, akkor nem szabad szivattyúzással a víz aktuális töménységét hígítani és az esetleges kórokozók életképességét csökkenteni. Másrészt miután számtalan adat van rá, hogy a kórokozók, főként a tífuszcsoporthoz tartozók rendszerint a kút fenekén levő iszapban találhatók meg legjobban, a fenékiszap vizsgálatát semmi esetre sem szabad elmulasztani, c) A mintavételnek a célnak megfelelő időjárási viszonyok között kell történnie. Kutak, de különösen források vizsgálatánál nem célszerű nagy hidegben fagyott talaj mellett, de nagy szárazság mellett alacsony talajvíz idején sem eszközölni a mintavételt, mert ilyenkor túleiőnyös eredményeket kaphatunk. Evvel szemben hóolvadás után, vagy nagy esőzés után legjobban leleplezhetjük a talaj igazi természetes szűrési viszonyait. De másrészt forró időben nagy szárazság esetén is indokolt lehet a vízmintavétel, mert erősebb igénybevétel megronthatja a gyengébb hozamú kutak vizének minőségét. Valóban tehát a kutak