Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában
352 Láng Sándor dr. pontjából Vitális (8, 13.) a nagyobb mélységben és jelentékeny hidrosztatikus nyomás alatt álló őskarsztvízre gondol, nem pedig a most képződőre. A budai hegyekben a triászkori mészkő és dolomit, amint az 1. ábra is mutatja, aránylag kis területen, nem nagy kiterjedésű és csak közepes magasságú, kisebb rögök alakjában jelenik meg a felszínen s olyan, nagyrészt elzártabb területen ,ahol az emberi településektől szolgáltatott káros anyagokkal nem nagyon szennyeződhet. Azonkívül még legnagyobb részt jó vízszűrő s vízzáró kőzetekkel van borítva. Ez utóbbi a karsztvíz tisztasága szempontjából különösen fontos, mert a nagyobb kiterjedésű karsztos területeken, amint azt a borsodi Bükkben és a visszatért felvidéki nagykiterjedésű mészköves területen láttam, találhatók nem tiszta karsztos források is. Különösen a búvópatakok és a zsombolyok útján kerülhet sok szennyezés a mészkőhegység mélyébe s ha az ilyen szennyezett víz csak kisebb utat tesz meg a föld alatt, mint tisztátalan, zavaros karsztos forrás, vagy patak bukkan újra elő a napvilágra, ahogy azt a legjobban Gombaszögön (Gömör m.) s kisebb mértékben máshol is láttam. A Budai hegység területén s tovább, Dorog felé, víznyelők és zsombolyok csak elvétve vannak, tehát a triászvíz szennyeződésének valószínűsége kisebb, de nem tartom kizártnak, hogy akár a bányamüveletek, vagy a mélyfúrások olyan jártot ütnek meg, aminek a vize éppen nem mélységi karsztvíz, hanem még nem régen felülről kerülhetett le s esetleg szennyezett. A hegység összetöredezett, rögös szerkezete miatt u. is lehet erre is példa. Ezt az elgondolást ellensúlyozza Vitális S. ama véleménye, hogy az őskarsztvíz azért se szennyeződhet, mert óriási hidrosztatikus nyomás alatt van, nem juthat bele a külvilág fertőzött vize, amire a budai hévforrások karsztvízzel keveredett tiszta vize a legjobb bizonyíték. A karsztvíz fogalma kizárja a szennyeződés lehetőségét. Tekintettel azonban arra, hogy a víz szintjére a csapadékosabb időszak földre hullott vízmennyisége nagyobb befolyással van, valószínűnek tartom, hogy a mészkőhegység belsejébe nagyobb mennyiségben beszivárgó víz a benne levő szennyezéssel együtt, a karsztvízfelülethez érkezve, a betorkollás környékét mégiscsak beszennyezheti, ha nincs idő az esetleges tisztulásra. Gondoljunk csak egy-egy kiadósabb felhőszakadás mélységbe törekvő vizére! Környékünkön a szennyeződés lehetősége ugyan irodalmilag és gyakorlatilag bizonyítva nincs, de nem lehetetlen! Bizonyítására csak a Bükk hegység egyik időszakos forrásának, az Imókői forrás barlangjának a példáját említem meg. Ez a forrás tavaszszal és nyáron, továbbá nagyon esős más évszakban szokott működni s a Bükk fennsíkjának a hóolvadékvizeit szokta levezetni. A fennsík vizei a zsombolyok és kis repedések útvesztőjén tűnnek el a mészkő-