Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában

A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában 353 Jiegység mélyében s lenn, a karsztvíz tükrénél állapodnak meg. A víz feleslege a víztükör biztosító szelepein, a fennsík peremein elhelyezkedő karsztos források utján kerül napvilágra. A tavaszi hóolvadás azonban túlságosan sok vizet szolgáltat, ilyenkor az egész évben, szakadatlanul működő források nem győzik okádni a vizet s dolgoznak az időszakosak is. Ez utóbbiak magasabban fakadnak, mint az állandó jellegűek, mivel a sok olvadékvíz a karsztvízszintet megemeli. Látszólag valamennyi forrás a legtisztább vizet adja. S mégis, mikor az imókői forrásbarlangban benn jártam, láttam csak, hogy a szűk repedésrendszerből előtörő víz mennyi iszapot hord magával! Pedig, vízgyűjtője aránylag messze, 4—5 km-re volt. Az iszappal együtt növényi alkotórészek, vastag ágdarabok, deszkadarab, néhány, mészégetőből kikerült salakdarab, meg egy korhadó nyelű, iszappal belepett, rozsdás kapa volt fennakadva jó mélyen a barlangban. Látszott rajta, hogy messze, benn járhatott s valahonnan a fennsíkról, egy zsombolyon át, majd a hasadékrendszeren jöhetett lefelé a rohanó vízzel s itt azért akadt meg, mert a barlang járata a kijárat felé, a mészkő tektonikai elhelyezkedésének megfelelően, emelkedni kezd és a víz rohanása kissé csökkenhetett. Ezt azért mondom el, mert nem szabad hinni a karsztvízfelszínbe torkolló vizek eszményi tisztaságában. Az itt elhelyezkedő vizek, míg meg nem tisztulnak, nem tartozhatnak az őskarsztvízhez. Ajánlatos tehát inkább nagyobb mélységből szerezni a vizet. így egészen bizonyos, hogy valódi őskarsztvizet kapunk a nagyobb arányú és szétágazó tárnarendszerrel készített vízfeltárásból is. Ellenkező esetben, kisebb mélységben, a karsztvízszint táján könnyen előfordulhat, hogy a felszínről nem régen leszivárgott, még meg nem tisztult víz is belejuthat a csőrendszert tápláló járatokba. Erre viszont azért hivatkozom, mert a hegységeinkben kialakult egységesnek mutatkozó vízszint ellenére is akadnak sokszor a bányaműveletek egészen önálló s a szomszédsággal nem nagyon összefüggő karsztvízjáratra, mint ahogy az Dorogon történt. (23.) Az egyik dorogkörnyéki aknában 1898-ban 10 m

3/perc vízbetörést kaptak, holott az ettől 60 m-re levő 140 m mély légakna mellékfolyosóival együtt szárazon maradt, semmiféle vizet vezető repedéssel nem találkoztak. Lehetségesek tehát egymástól független járatok s megtörtént, hogy a víz is eltérő összetételű volt két ilyen elszigetelt, de szomszédos repedésben. S éppen az ilyen földfelszínközeli kis mélységben levő, nem igazi őskarsztvizes járat fertőződhet a legjobban. • - ' ; A mélységből fákadó őskarsztvíz állandóságát Szenttornyai (24.) bizonyítja. Három különböző helyen fakadó triászvizet vizsgált meg. Szerinte ez nem lehet három különböző forrás, mert nem