Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában

350 Láng Sándor dr. cm-rel emelkedett. Ugyanezen a bányavidéken, az Auguszta-aknai, 1927 decemberi vízbetörés (43.2 m

3/perc) után az összes pontokon, ahol a MÁK területén a víznívót mérték, az hirtelen apadni kezdett s. másfél nap alatt 148 cm-t apadt, majd lassan visszaszállt eredeti helyére. Ez a tünemény annyiban érdekel bennünket, hogy hirtelen beálló és nagytömegű vízelvonás milyen nagy területen érezteti hatását. Az 1939 szeptemberben elfúlt solymári bányában 1940 VIII. 17-én 137.72 m, 20-án pedig 137.78 m volt a vízállás. Megállapítható teháti, hogy a karsztvíz szintje az esösebb évszakokhoz képest bizonyos késéssel kissé ingadozik, ennek mértéke azonban 1—2 méternél valószínűleg sehol se lehet több. T. i. a közlekedőedények törvényét magán viselő karsztvízhálózat víztömege egy kiadósabb esős periódusban több külszínről származó vizet kap, mint amennyi karsztvizet veszít, csak természetes tehát, hogy emelkedik a víz szintje. IX. A karsztvíz egyéb tulajdonságai. Mennyiség, T s c h e b u 11 (3.) számításokat közöl a főváros vízellátására általa kiszemelt 411 km

2-es terület karsztvízmennyiségéről s megállapítja, hogy a főváros évi vízszükséglete a területre hulló összes csapadék 2.07%-a, az összes (de csak a Duna tükre felett számításba vett) víztömegnek pedig a 0.8%-a. 50 évvel ezelőtt készült számításai ugyan már elavultak, mivel a vízszükséglet azóta a 15-szörösére emelkedett, másrészt azonban, nem vette számításba a Duna tükre alatt, a nagyobb mélységben helyet foglaló, hatalmas vízmennyiségeket sem. Ez utóbbiak figyelembe vételével, számításaiban az említett 15-szörös eltolódás mindenesetre valamit mérséklődni fog. Az újabb irodalmi forrásokban is az olvasható, hogy vízellátás szempontjából a Budai hegység mélyén elegendő karsztvíztömeg áll rendelkezésre. A fővárostól északnyugatra elhelyezkedő szénbányaterületeken megfigyelt vízbetörésekre támaszkodva, állapítják ezt meg az egyes szerzők. Kállai szerint (8.) a víz határtalan és kimeríthetetlen mennyiségű. Vitális vizsgálatai alapján (19.) joggal feltételezhető, hogy a főváros budai részén a földtani és hegyszerkezettani adatok figyelembevételével igen nagymennyiségű karsztvizet lehet feltárni. Pl. a dorogi Reiman-akna vízbetörése 1932-ben 66—130 m

3/perc,, a tatai langyosvizű források pedig 208 m

3-t szolgáltatnak. Ezekre és más hasonló adatokra támaszkodva, „...mennyiségileg a budai hegyekben és azok közvetlen környékén a mélységben mérhetetlen mennyiségű őskarsztvíz van tárolva..." (22.), csak megfelelő módon fel kell tárni és hasznosítani. A solymári szénbányászatot 1939-ben amiatt hagyták abba,