Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában

340 Láng Sándor dr. jenői medence, peremtörése táján a triászvíz keleti irányú lejtaknával tárható fel. (2. ábra, „B" pont.) Védőterületként a Kálvária és a Péterhegy közötti nagyrészt dachsteinmészkövel fedett rész jelölhető ki. A pilisvörösvári szcnniedence vidéke. A mintegy 40 knr'-es, törésekkel határolt medence fenekén a paleocén széntelepek íeküjében elhelyezkedő, karsztvizet raktározó felső triászkori alaphegységet (17.) a vörösvárkörnyéki szénbányászat a felszín alatt kb. 200 m mélyen ütötte meg. (L. a 3. ábrát.) Rá a paieocén édesvízi, féligsós- és sósvízi üledék, majd erős diszkordanciával és az alsóoligocén szárazföldi időszak nyomaival a hárshegyi homokkő-kiscelli agyag sorozata, végül, újabb diszkordanciával a felsőoligocén üledékek következtek. A szerkezetet a különböző korokban megismétlődött vetődések még bonyolultabbá tették, (10; 17.) A földfelszínen Solymártól északra s a falu körzetében lösz, Pilisszentiván és Vörösvár táján pedig futóhomok fekszik. A medencében a szénbányászattal kapcsolatban észlelt vízbetörések nyomán minden valószínűség szerint bőséges triászvíztömeget lehet feltárni, vagy a régi bányajáratok felhasz^üro'm 2. ábra. A Solymári völgy bal oldala és a Péterhegy (235 m) környéke. A fekete pont az A (Péterhegy alatt) és B (kálvária alatt) pontok helye.