Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Moll Károly dr.: Magyar gyógyfürdők gyógyhatásai

Magyar gyógyfürdők gyógyhatásai 315 olyan beavatkozások, melyek esetleg éppen a legértékesebb anyagaitól, pl. a gáztartalmától fosztják meg a gyógyvizet. Ha csak a sótartalom avatja az illető vizet gyógyvízzé, azt a melegítés nem denaturálja, hacsak a túlmelegítés vagy hosszas tárolás nem változtatja meg az ioneloszlását. Ezek technikai kérdések, melyek a balneológiának külön fejezetéhez tartoznak és céljuk a gyógyvíz balneológiai értékeinek a lehető megóvása azon, az úton, mely a forrástól a vezetékeken és az esetleges melegítésen át a fürdőkádig, vagy medencéig vezet. Vagyis az elmondottakból azt következtethetjük, hogy a gyógyfiirdözés szempontjából a természetes hévviz értékesebb, mint a melegítésre szoruló. Ha a gyógyfürdők bonyolult gyógyhatását analizáljuk (elemezzük), akkor a kővetkező hatótényezőkre bonthatjuk azt: 1. kémiai gyógyhatás, 2. hőhatás és 3. mechanikai hatás. 1. A kémiai hatások az ásványvízben oldott anyagok minőségétől függ. Az a régi vita, hogy az ásványvizek sóoldatainak a mesterséges utánzata, a mesterséges oldatok hatása ugyanaz-e, mint az ásványvízé, lezártnak tekinthető, mert a vizsgálatok rámutattak, hogv az eredeti ásványvizek oldataiban más az ioneloszlás, amit utánozni nem lehet s így a hatásuk is más, mint a mesterséges oldatoké. Aktívabb eletroliteknek mondhatnánk az ásványvizeket a mesterséges oldatoknál. Ha ezt a tételt elfogadjuk, akkor azt kell mondanom, hogy az ásványvizek kémiai hatásának két útja van. Az egyik az, hogy az ásványvíz bizonyos alkotó részei ionok formájában -— ritkán molekulaformájában — a bőrbe nyomulnak és ott meg is maradnak, vagyis a bőr adsorbeálja őket. Ezek szerint a bőr ásványi állománya változik meg, — műszóval transmineralisatió keletkezik, ami a bőr electromos magatartását állítja át és vele a működési állapotot is. Ez a vegetatív idegrendszeren keresztül komplikált utakon kihat az egész szervezetre, — azt „áthangolja". Hogy ez a kémiai inger hogyan adódik át a bőrből a szervezet belsejébe, egyelőre nincs kiderítve, csak annyi tény, hogy a bőr áll a kémiai fürdőhatások középpontjában, mint „vegetatív érzékszerv". A bőrnek ezt a funkció átállítását különböző ionok teljesen azonosan képesek kiváltani, — ezért a kémiai hatások ezen csoportja nem specifikus. Harpuder kimutatta, hogy van a bőr és az ásványi fürdő között ioncsere is, ami a víz összetételétől függ. A bőr annál intenzívebben ad le ionokat, minél hígabb a fürdővíz és főleg olyan ionokat ad le, amilyenek a fürdővízben nincsenek vagy csak kis mennyiségben. Híg sósavas fürdőt, vagy lúgos fürdőt a bőr szinle közömbösíteni képes az ionleadás útján (C0

2 és Cl ionokkal). Az ionoknak a leírt ezen bőrbe hatolása fontos akkor is, ha nem