Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Bányai János dr.: A hazai gyógyvizeink eredete

230 Dr. Bányai János üdítő vizet használnak, „borvíz"-nek nevezik. Hogy ez az elnevezés ősi, mutatja az, hogy a legrégibb feljegyzésekben is ismeretes és mint határnevek, emberemlékezet óta használatosak. Már az 1700-as évek elején feltűnik ez az ásványvizeinkkel tudományosan legelőször foglalkozó Kibédi Máttyus Istvánnak s megkísérli a magyarázatát adni (Diaethetika, 1766. — II. k. 466 1. „Ha megkóstoljuk, tsipő

s izek van, majd mint a' Savanyu vagy vizeknek — is neveztetnek, sőt erősebb borvizektől, akik azt először bőven isszák, mintegy megrészegedni — is láttatnak. —"). Igen, mert vérnyomást és fejfájást okoz, annak, aki nincs még hozzászokva!!! Az ugyanazon szóval való elnevezés váltakozó értelmezésének jellemzője a „szejkés"* víz megjelölés használata. Háromszéken az igen gyenge szénsavas vizeknek a megjelölésére használják, amelyek az erős talajvíz beáramlásával vannak felhígítva. Azonban Kászonszékben az édesízü, de záptojásszagú kénesvizeket nevezik ,,szejkének". Ugyanígy használták már régóta a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdő vizére is ezt az elnevezést, amelyet a régi leírók (a XVIII. századból) úgy magyaráztak, hogy a víznek szejke vagy szőke színe van! Igen, mert a kénhidrogénből kiváló kéntej opalizáló szürkeszínt kölcsönöz a víznek! A szénsavas vizekre tehát a Székelyföldön általában a „borvíz" elnevezés szolgál (ha a bor felhígítására is alkalmas!); viszont a Dunántúlon már a „savanyúvíz" elnevezés az elterjedtebb. A Felvidéken meg az idegen eredetű „csevice" megjelölés az ismert. Borvíz, savanyúvíz, csevice elnevezés tehát mind ugyanazon típusú, szénsavas víz megjelölésre szolgál. Amint ezekből látjuk, nemcsak a balneológusok, hanem az egyszerű nép sem találja meg még, a jó természetes ösztönével sem a találó elnevezést. A rengeteg ásványvízféleség különben soha sem fog nyújtani elég meghatározó adatot a jövőben sem. A balneológia alapját képező biokémiai vizsgálatok napról-napra újabb mikroelemek jelentőségét kezdik kimutatni a vizsgálat alá vett forrásokban s így azoknak jelenléte máigyógyvíz jelleget ad az illető forrásnak, amennyiben talán százalékosan kevés, de gyógyászati elbírálás szerint elég mennyiséget tartalmaz gyógyítási célokra. Épp így a radióemanáció vizsgálatok kiterjedése sorol egyre több forrást a gyógyvizek sorába. Nézzük most, hogy a mostani helyzet között miként írhatjuk körül az ásványvíz, illetve gyógyvíz elnevezésnek határait?! Az általános követésreméltónak tartott Deutsches Bäderbuch (1907) * Közép Csíkban, ahol gyakoriak a langyos szénsavas vizek, a 18—20°-os vizeket rosszaknak, ivásra alkalmatlanoknak találják s „szejkés" víz néven különböztetik meg a hideg, iható, jó szénsavas borvizektől!