Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Bányai János dr.: A hazai gyógyvizeink eredete

A hazai gyógyvizek eredete 231' az ásványvizet a közönséges ivóvíztől a következő módon különbözteti meg: 1. legyen sok oldott ásványi anyaga, 2. ennek hiányában tartalmazzon ritka elemeket, vagy 3. a szokottnál magasabb legyen a hőmérséklete. Ezt a meglehetősen tág és bizonytalan határok közt mozgó jellemzést Grünhut és Hintze által kidolgozott alapelvek szerint az ú. n. nauheimi határozat már érdemlegesen bővíti ki: „A gyakorlati életben ásványvíz alatt az olyan vizet értjük, amelynek oldott szilárd sótartalma 1 g literenként, vagy széndiokszidot tartalmaz (de hogy mennyit, azt nem mondja meg, pedig még az esővíz is tartalmaz elnyelt széndiokszidotü) vagy a benne előforduló ritkább anyagok különböztetik meg a közönséges ivóvíztől, vagy pedig az állandó hőmérsékletük 20° C-on felül van!" (Balneol. Zeitg. 1912.) A balneológusoknak ez a tudományos szempontból való meghatározása volt hatással a hivatalos tényezők állásfoglalására is, mert a kérdésnek közegészségügyi és ipari-kereskedelmi vonatkozásai is voltak a gyakorlati életben. A hazai ásványvizekről és gyógyfürdőkről szóló 1929. évi XVI. tc. 11. fej. 26. §-a az ásványvíz fogalmát a következőkép határozza meg: „Ásványvíz az a víz, amelynek a rendes víztől eltérő vegyi összetétele, fizikai tulajdonsága, s geológiai eredete van, és amely ennek következtében fokozottan üdítő, vagy az emberi szervezet életműködését előmozdító hatású." A következő 27. §. külön szól a gyógyvizekről: „Gyógyvíz az az ásványvíz, amelynek vegyi összetételénél, vagy fizikai tulajdonságánál fogva gyógyhatása van." Igen érdekes és jellemző tény a törvénynek az a rendelkezése (29—30. §.), amely az ásványvíz gyanánt és ennek gyógyvízként való megnevezését az Orsz. Közegészség! Tanács és az Orsz. Forrás- és Fürdőügyi Bizottság javaslatától teszi függővé. Ezzel az az igen fontos elv részesül hivatalos elismerésben, amely az egyes források egyéni elbírálását mondja ki. Ugyanis, amint tényleg is van, minden forrás egy különálló individum s ez akadályozza meg az összes vizekre érvényes sablonos osztályozást is. Legújabban Bodnár János dr. foglalkozott az ásványvíz elnevezés értelmezésével és a fogalom körének körülhatárolásával (I. Hidr. Közi. 1941. 109 I.) Szerinte: „Az ásványvizet a közönséges ivóvíztől a kémiai összetétele vagy magasabb hőmérséklete, egyes esetekben mindkettő különbözteti tneg. A kémiai összetétel szempontjából az ásványvizeket jellemezheti: 1. rendesen az ivóvizekben is megtalálható, de annál nagyobb menynyiségíí ásványi anyag (sótartalom), amelynek alsó határa 1 kg ásvány-