Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Belák Sándor dr.: A gyógyvizek jelentősége orvostudományi szempontból

1218 Bélák Sándor dr. szőr mégis különbözik attól a gyógyítástól, amelyet betegségek kezelésében általában használni szoktunk. A gyógyításnak t. i. principialisan két különböző útja lehet, nevezetesen az allopathiás és a homoeopathiás gyógyítás. Az allopathiás gyógyítás az, amelyet az orvos rendszerint alkalmazni szokott, és amelyre az ú. n. iskolaorvostudomány (Schulmedizin) támaszkodik. A homoeopathiás gyógyítást csak kevés orvos gyakorolja tudatosan, legtöbben azonban a gyógyításnak ezt a módját elvetik, sőt — meggyőződésem szerint helytelenül — kárhoztatják. Az allopathia és a homoeopathia közötti különbséget legtöbben az alkalmazott gyógyító eszköz adagjának nagyságában látják. Az allopathiás adagok nagyok, a homoeopathiásak pedig olyan kicsinyek, hogy éppen azért hatásukat általában kétségbevonják. — Ámde a „nagy ' és a „kicsi' fogalma nagyon relatív. Ami az egyik gyógyszerből nagy adag, az a másikból esetleg kicsi, vagy igen kicsi; és ami az egyik embernek már nagy, az a másiknak még kicsi letíet. Ezt talán leginkább éppen a környezeti tényezők hatásában látjuk, amelyekkel a fürdőtan is dolgozik. Valamely gyógyfürdő az egyik betegre hatástalan, a másikra pedig már igen heves hatású. A napsugárzással szemben az egyik ember még nein fogékony, a másik már súlyos égési sebeket kap. Az allopathia és a homoeopathia közötti igazi különbség megítélésem szerint nem is az adag nagyságában, hanem a hatásmódban van. — Az allopathia egyik elve így szól: contraria contrariis curantur, a homoeopathiáé pedig: similia similibus curantur. Az allopathia tehát mindig ellenszerekkel dolgozik és amit igen fontosnak tartok az az, hogy az allopathia a kóros folyamatra mindig közvetlenül akar hatni, anélkül nevezetesen, hogy a szervezet reactív közreműködésére számítana. így pl. egy gyulladás esetében, amely tudvalevőleg az erek tágulásával jár, az allopathia edényösszehúzókat, adstrigenseket rendel, amelyek tehát a kórosan tágult ereket közvetlenül akarják szűkíteni és a kóros állapotot ilyen úton visszavezetni az egészséges állapotba. — A homoeopathia ezzel szemben olyan beavatkozással gyógyít, amely — similia similibus — ugyanolyan tüneteket vált ki, mint amelyek a kórosfolyamatban is megvannak. Számít arra, hogy ezek a beavatkozások a szervezet saját gyógyító tevékenységét mozgósítják, tehát a szervezet reactív közreműködésével vezetnek gyógyuláshoz. — Ezen szempontokból tekintve a homoeopaihiás gyógyítás aktív therápiának, az allopathiásat pedig passív-nak lehetne tekinteni. A szervezet aktív bekapcsolásának a gyógyítási folyamatba, amint ezt a homoeopathia teszi, igen nagy elvi jelentősége van, mert arról van szó, hogy a szervezetet megtanítjuk arra, hogy önmagát gyógyítsa és ha egyszer ezt megtanulta, akkor ezt a képességét rövidebb-hosszabb ideig meg is tartja, vagy esetleg sohasem felejti el. Éppen ezért a hotnoeo-