Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Belák Sándor dr.: A gyógyvizek jelentősége orvostudományi szempontból
A gyógyvizek jelentősége orvostudományi szempontból 219 pathiás gyógyítási elv — ameiy különben az orvos tudata nélkül is igen sokszor érvényesül még az allopathiás eljárásban is — tartós hatásra számíthat. Egy kissé talán mélyebben bele kellett merülnöm ennek a kérdésnek tárgyalásába, mert a prevenciónál majdnem mindig ezekkel a homoeopathiás adagokkal, illetőleg hatásmóddal van dolgunk, akár valamely ojtóanyagot adunk preventive, akár pedig a külvilági tényezőket, klímát, fürdőt alkalmazzuk. Mindezek hatását csak az említett elvek alapján tudjuk megmagyarázni és megérteni. Noha a hatás alapelvei az ojtási prevenciónál és a természetes külvilági tényezők preventív igénybevételénél teljesen azonosak, a Kettő között mégis nagy különbség van. Az ojtási prevenció t. i. specifikus, csak arra a mikroorganismusra irányított, amelyek testét befecskendeztük, ezzel szemben a fürdők és a klímák általános, nem specifikus prevenció céljait szolgálják, amikor az ellenállóképesség egy bizonyos nnkroorganismussal szemben természetesen nem olyan éles, mint az ojtási prevenció esetében. Nem nehéz a válasz arra a kérdésre, hogy melyik prevenciónak jut majd nagyobb szerep, ha a szóbanforgó külvilági hatásokat sikerül e tekintetben széles vonalon a higiéné szolgálatába állítani. — Anélkül, hogy a specifikus prevenció jelentőségét adott esetben lekicsinyelni akarnám, bízvást állithatom, hogy a nem specifikus prevenció széleskörű alkalmazhatóságánál fogva sokkal általánosabb fontosságra tesz majd szert. Jelentőségét növeli az a körülmény is, hogy nem csak elsődleges baktérium fertőzések ellen nyújt védelmet, hanem fizikai ártalmakkal pl. meghűlésekkel szemben is, amelyekhez másodlagosan szokott fertőzés csatlakozni. Azonkívül nem csak fertőzések azok, amelyeket távol kell magunktól tartani. Csak egy szóval utalnék pl. a civilizációs ártalmak egész hosszú sorára, amelyeknek az urbanizacióval kapcsolatban mind szélesebb néprétegek vannak kitéve. Az általános, nem specifikus prevenció alapja a reakcióképesség növelése az ártalommal szemben. Ez a prevenció egy nagy fegyvergyakorlathoz hasonlít, amely lehetővé teszi, hogy egy nép adott esetben az ellenség ellen szervezett és eredményes ellenállással és ellentámadással tudjon fellépni. A gyakorlatlan ezzel szemben renyhén és gyengén reagál és könnyebben elesik a harcmezőn. Valósággal csodálatraméltó, hogy a környezet mennyire fel tudja rázni a szervezetet és mennyire reakcióra tudja bírni tekintet nélkül arra, hogy kezdetben n ilyen állapotban van. — Igen tanulságosak e tekintetben az említett üdültetett gyermekeken végzett vizsgálataink, akik kezdetben részint az átlagnál magasabb, részint alacsonyabb pulsusszámmal rendelkeztek, vagyis — legalább a pulsus funkciót tekintve — sympathicotóniások, illetve vagotóniásak voltak. Az üdülés mind-
