Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: A földtan szerepe a városok vízellátásban

A földtan szerepe a városok vízellátásában 157 megvizsgálása sok kút lezárását tenné lehetővé, miáltal a vizpocsékolás jórészt megszüntethető és a fölös víz a jövőre megtartható volna. Általában kívánatos, sőt szükséges az ártézi kutak engedélyezésének megszorítása, mert mint azt S c h m i d t Eligius (6; 142-148) nagyon helyesen írja: „Ma általában már nem arra kell törekedni, hogy minden áron vizet termeljünk. A kutak számának óriási növekedésével és az általuk megcsapolt vízadórétegek nyomásának és vízadóképességének csökkenésével mind sűrűbben jelentkezik a minőségi fúrás szükségessége ... A növekvő 'vízigények . . . csak a legnagyobb szakszerűséggel mélyített kutakat teszik jogosultakká". Rámutattam az előbbiekben azokra az esetekre, ahol a földtani, hidrogeológiai vizsgálatoknak nagy szükségszerűséggel kellene belekapcsolódnia a köz érdekében a közületek vízellátásának megoldásába és rámutattam azokra a visszásságokra és nemzeti károsodásokra, amelyele e közreműködés elhanyagolásából, sőt elhagyásából a közre háramlanak. * * * Lássuk már most Szekszárd város vízellátási viszonyait a város hidrogeológiai viszonyainak vázolásával kapcsolatban. Rétegtani viszonyok. Szekszárd megyei város a Duna és a Sió—Kapós—Sárvíz holocén árterének nyugati szélén, a várostól nyugat felé 200—270 m. t. sz. f. magasságra emelkedő doimbság lábánál fekszik. E dombvidéket, mely a Mecsekhegység északkeleti nyúlványa, pliocénkori, felsőpannóniai agyag, homok, homokkő és negyedkori képződmények, kavics, lösz építik föl, míg a dombvidék alapját a Mecsekhegység északi dombságát fölépítő fiatal harmadkori, középső- és felsőmiocénkori képződmények, valamint a Fazekasboda—Mórágyi-hegység gránitja alkotják. Úgy a fiatal harmadkori képződmények, mint a gránit is Szekszárd alatt már nagyobb mélységbe sülyedve és valószínűleg pásztás rögökre töredezve húzódik az Alföld mélye felé. Mélységbeli fekvésükről keveset tudunk, mert a környékbeli fúrások vagy csak a magasabb rétegeket harántolták, vagy nem ismerjük adataikat. A gránit a Dombóvár—bátaszéki vasúti vonaltól délre Apáti, Mórágy, stb. környékén a völgyek alján a felszínen van. Bátaszék alatt már 110—120 m-ben a felszín alatt érték el a fúrások, míg Szekszárd alatt a III. számú vízvezetéki kútban csak 885 m-ben érte el a fúró. E vízvezetéki III. számú kút adatai alapján ma már ismerjük Szekszárd altalajának felépítését egészen a kristályos alaphegységig. A grá-