Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: A földtan szerepe a városok vízellátásban

158 Dr. Vigh Gyula nitra ugyanis 643 m-től kezdve 242 m vastagságban közvetlenül a Mecsek északi és déli oldalán egyaránt föllépő „idősebb szárazföldi és édesvízi" rétegek csoportja települ, melyet Vadász (7. 77-79) a helvét alemelet mélyebb részébe helyez. E rétegösszletet majd lazább, majd keményebb összeállású fehér kvarchomokkő, igen különböző összetételű konglomerátum és zöld, szürke s vörös, palás agyag borítja. A konglomerátumra jellemző kavicsanyag a gyakoriságot illetően vörös kvarcporfír, melyet Vadász a Mecsekhegység különböző részeiben található felszíni feltárásokból is említ. 793—797.9 m között 4.90 m vastag „kagylós mészkőrögöt" harántolt a fúró. E rétegösszlet 90 m vastagságban megvan ugyancsak közvetlenül a grániton települve a pécsi, igen kevés langyos vizet adó 853 m mély fúrásban, azonkívül a Kurdcsibrák-i olajkutatófúrás 340 méterétől 622.15 m-ig, azaz a fúrás aljáig 282.15 m vastagságban, anélkül azonban, hogy itt keresztül hatoltak volna rajta. E terresztrikus rétegre 341 m-től 643 m-ig, azaz 302 m vastagságban riolitlávaösszlet települ, melyben a folyásos szerkezetű riolit közé vékony tufa és agglomerátumos rétegek iktatódnak. E riolitot Mauritz Béla volt szíves kőzettanilag megvizsgálni, Endrédy Endre pedig részletes elemzést készített belőle. Legyen szabad vizsgálataikért e helyen is őszinte köszönetem kifejezni. Vizsgálataik szerint a kőzet igen savanyú, típusos riolit, mely a sárszentmiklósihoz hasonló s amelynek tufái a Mecsekhegység északi peremén a felszínen is sok helyen megtalálhatók. Ez a rétegösszlet a helvét alemelet felső részébe sorolható. A riolitösszlet fölött 295.5—341 m között 45.5 in vastagságban á vindobóniai emelet felső, torton alemeletébe* sorolható rétegeket harántolt a fúró. Amennyire az igen erősen feldolgozott fúrási minták anyagából megítélhetjük, meszes agyag, meszes homokos márga, homokos mészmárgák, meszes homokkő és homok, sőt apró kavicsos, durva homokrétegek váltakoznak ez összleten belül. A 306.80—310.50 m-ig tartó palás, meszes agyagból sok, a tortonra jellemző foraminifera került elő. Mint fontosabb és jellemző fajokat Majzon László dr. meghatározása alapján megemlíthetem a következőket: Alveolina melo F.-M. Cassidulina crassa d ' O r b. Textularia deperdita d ' O r b. Polymorphina gibba d ' O r b. Bulimina elongata d ' O r b. Uvigerina pygmaea d ' O r b. „ aculeata d'Orb. Virgulina schreibersiana C z j z. Bolivina sp. y y „ tenuistriata R s s. „ szakái ens is M j z. Globigerina bulloides d'Orb. * Középső miocén.