Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: A földtan szerepe a városok vízellátásban

A földtan szerepe a városok vízellátásában 155 inét városéi nagyobbak. (Általában kis mélységű, maximálisan 250 m mély kutak, jobbára negatív vízszinttel.) Nagykőrösön a Csap-utca és Hoirthy Miklós-utcák melletti Főtéren az 1914-ik évben fúrt 562 méter mély kút 20 C°-ú langyos, gázos vizet ad, percenként 70 litert. E véletlen sikeren felbuzdulva, az 1920-as években ugyancsak földtani vizsgálat nélkül másik kutat is fúratott a város, ám ebben nemhogy langyos, de még hideg víz sem igen akart fölfakadni. Mindössze pár liter csörgedezett a kútból. Az ekkor már segítségül hívott geológusok természetesen nem tudtak segíteni — nem az „Ahol nincs, ne keress" mondás megföllebbezhetetlensége miatt, hanem, — mert a körösi cívisek tanácsa sajnálta a kiterjedtebb és esetleg sekély próbafúrásokkal kapcsoilatos földtani vizsgálatra a költséget és azt kívánta a szakértőktől, hogy egyedül a már felszínre került fúrási mintákból mondjanak véleményt, 900 m után pedig megtagadott minden anyagi hozzájárulást. Érdekes játéka a sorsnak, hogy a Lapp-cég ezzel szemben 1936ban aGschwind t-gyár II. számú kútjával 202.8 m körül — szívatással — igen nagy mennyiséget szolgáltató víztartót tárt föl. 21.5 m leszivási szinttel 1200 perclitert szolgáltatott a kút, azaz 72 m

3-t óránként. Rendes nyugalmi vízállása —11 méter. Beható földtani vizsgálat bizonyára tisztázhatná a kérdést, vájjon lehetséges volna-e erre a rétegre támaszkodva Nagykőrös vízellátását közpolnti vízvezetékkel megoldani?! A minden tervszerűséget nélkülöző alföldi ártézi kútfúrás különösen nagy városainkban vezetett tökéletlen megoldás mellett igen nagy vízpazarlásra. A városi vízellátást célzó kezdeti munkálatoknál — minthogy ekkor még csak egyes tereken létesítendő közkutak fúrásáról volt szó — csakúgy elmaradt a hidrogeológiai viszonyok tanulmányozása, mint amikor a vízhozam elégtelensége miatt egyik új kutat fúratták a másik után, miközben a helytelen telepítéssel fokról-fokra nagy mértékben tovább rontották az előző kutak vízszolgáltató képességét. E nyakló nélkül folytatott mélyfúrási tevékenység, amellett, hogy nem oldotta meg csak megközelítőleg sem a városok vízellátásának égető kérdését, óriási vízpazarlásra vezetett. Szegeden pl. Papp Rémig 1935-re volnatkozó adatai szerint (5.) a 135.131 lakos közül (1930. évi adat) 55% számítható a vízzel ellátottak közé. Ezek közül 35.000 lélek nagynyomású, 40.000 pedig alacsonynyomású vizet kap. A valóságban csak az első 35.000 lélek vehető szigorúan vízzel ellátottnak, mert csak ezek kapnak a lakásba vezetett vizet, a többi pedig csak a házukhoz közelebb-távolabb álló utcai csapról hordhatják a lakásba a vizet, inert a város még úgy sem engedi meg a vezetékbe való csatlakozást, hogy az udvarom létesítendő tartályból saját szivattyúval nyomja fel az illető a vízórán át kapott vezetéki vizet a la-