Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: A földtan szerepe a városok vízellátásban

152 Dr. Vigh Gyula resztül haladva közvetlenül a vezetékbe folyik. Több nyáron keresztül megtörtént, hogy még a vezetékben is csak bizonyos — oily kis — magasságig tudott meggyülni a víz, hogy nyomás hiányában nem emelkedett a felső emeletekig, ami angol klozetek mellett tüdőszanatóriumban elképzelhetetlen nagy bajt okozott. Az 1933-ban végzett hidrogeológiai vizsgálataim után megjavult a helyzet, mert új forrásokat kötöttek be a vezetékbe, de a csapadékosabb idők, vagy akár csak egy-egy nagyobb nyári zápor igen gyorsan jelentkező vízfölöslegét felfogó és raktározó tartalékmedencék máig sem épültek meg. Az óriási költségbe kerülő szamatóriumnál éppen a tökéletes vízellátás költségein takarékoskodtak egyrészt az előzetes hidrogeológiai vizsgálatok elmellőzésével, másrészt a víztartalékolásra vonatkozó javaslatok figyelmen kívül hagyásával. Kellő tartalékoló medencéknek a vezetékbe való iktatásával sok, egyébként kihasználatlanul elfolyó, az időszakos és időközi csapadékból származó vizet lehetne még itt hasznosítani és ezáltal a források kevés állandó vizének jobb kihasználását elérni. Ám a vízjogi törvény hiányossága miatt erre nem lehetett rászorítani a vízhasználati jogot kérőket és élvezőket! Pedig sok igénylő volna az egyes források vizére és a közérdek is megkövetelné a források hozamának minél tökéletesebb kihasználását. Amikor a Magyar Államvasutak Takarék- és Segély-Szövetkezete az 1933. évben mátrai üdülőház építésének terveivel foglalkozott, az akkori igen bőséges csapadékos időjárás következtében minden törmelékkupacból, minden legkisebb útbevágás rézsűjéből bőségesen fakadt a kiapadhatatlannak látszó „folrrás"-víz! A Hidasvölgy lejtőjén egy nagyobb lejtőtörmelékkúpból karvastagságban fúródott elő a Szénkútforrás kiapadhatatlannak látszó vize, ám az ajánlott egy évi rendszeres mérés beigazolta, hogy az ősszel 69.12 m

3-t szolgáltató forrás vízhozamának évi átlaga alatta marad a napi szükségletet kitevő 5 nr vízmennyiségnek. Ez alapon az üdülőház nem is ott, hanem egy mélyebben fekvő, vízben gazdagabb helyen épült meg! A forrásfoglalás technikai kivitele nem a geológus munkája, de a foglalás mikénti kivitele, a rendszer megválasztása szorosan összefügg a forrás jellegével, kilépési módjával. Itt a geológus jó útmutatással szolgálhat a hidrotechnikusnak. A forrás foglalása akkor jó, ha a foglalás után vízhozama több, mint természetes állapotában volt. Minthogy pedig a forrás vízhozama szoros összefüggésben van és nagymértékben függ a víz felszínre lépésének mikéntjétől, a kilépési nyílásoktól, vagy homokos üledék esetében a kilépés helyének nagyságától, világos, hogy ha a forrást a foglalás előtt nem tárjuk föl eléggé, illetőleg kellően, egyes nyílásokat megnyitás helyett eltömünk, úgy a foirrás hozamát tönkre lehet tenni. Ez történt az 1930-as