Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: A földtan szerepe a városok vízellátásban

A földtan szerepe a városok vízellátásában 149 a kérdéses víz szulfátos, sós, vagy karbonátos, kemény, vagy lágy lesz-e és így még a vezetékek anyagának megválasztására vonatkozólag is előzetes tájékoztatással, útmutatással szolgálhat. Hogy a földtani, vagy hidrológiai vizsgálatokra a forrásra alapított: vízellátási munkálatoknál mekkora szükség van, azt egy kirívó (eklatáns) példával szeretném megvilágítani. Közismert a Mátrahegység vízszegénysége és különösen a források vízhozamának évszakonkénti nagyfokú ingadozása. Ennek oka a Mátrahegység földtani alkoítása. Tudjuk, hogy majdnem az egész hegységet andezit és ennek agglomerátumos tufája építi föl. Az andezit többnyire lepleket, egymás fölött fekvő vékonyabb-vastagabb takarókat, kisebbnagyobb kiterjedésű lávaárakat alkot az agglomerátumban. E lávaárak részint hegyszerkezeti okokból, részint az eredeti településből kifolyólag érintkezhetnek egymással. A vizet itt — a kőzet erős összetöredezettsége következtében — az egyébként tömör és vízhatlan andezit, tehát a lávaárak anyaga vezeti és a szigetelő rétegeket a köztük települő andezit-tufa és agglomerátum alkotja. A hegység legkülönbözőbb részein a legváltozatosabb magassági elosztásban fakadnak a források. Nagy általánosságban jellemző rájuk, hogy a mélyebb szintben fakadók vízhozama bővebb, mint a gerincélek közelében fakadóké, mert ez utóbbiaknak kisebb a vízgyűjtő területe. Az utóbbiaknál különösen nagy az évszakonkénti ingadozás. Ez a vízszegénység az oka annak, hoigy a Mátra — hála Istennek -—még nem épült be teljesen! Ismeretes, hogy a Kékes és Mátraháza, valamint a Galyatető környékén épült üdülők és szanatóriumok egyes forrásokat, vagy forráscsoportokat vettek igénybe vízellátásuk biztosítása végett. A Kékes szálló pl. a 700 m fölött fakadó összes forrásra opciót szerzett. A Horthy Miklós állami tüilöszanatórium a Háromforráskút-völgyben fakadó Szent László és szomszédos forrásainak foglalásával igyekezett vízszükségletét fedezni. A Honvédtiszti üdülő a Mátraháza mögötti völgyben újonnan föltárt forrásokat foglalta. És így tovább! A Tüdőszanatórium építésénél napi 150 m

3 vízszükséglettel számolva a Szent László forrást foglalták átkaroló foglalással. Ügy látszik, a vízhozamingadozással nem számoltak eléggé, mert mindössze egyetlen 50 m

3-es vízgyűjtő medencét építettek a vezetékbe úgy, hogy ez egyúttal a tápmedencét is alkotja. Itt tartalékolásról szó sem lehet. Ha a forrása pillanatnyi szükségletnél többet szolgáltat, úgy a többlet — készakarva nem mondom, hogy fölösleg — a túlfoJyón eltávozik a medencéből, holott sokszor már a következő napon a kisebb vízhozam következtében a medence üresen tátong és a forrás kevés vize a medence fenekén egyszerűen ke-