Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Vigh Gyula dr.: A földtan szerepe a városok vízellátásban
148 Dr. Vigh Gyula foghassák a vizet, alul pedig leszívás következtében szintsüllyedés keletkezzék. Fölhozom példának Orfü község forrása vízföjét, melynek a karsztjelleg föl nem ismerése miatt eredetileg körnek tervezett védterületét a karsztjellegnek megfelelően ki kellett terjeszteni. E soroikban csak egyetlen esetre szeretnék röviden rámutatni, mint olyan példára, ahol talajvíz felhasználásánál a geológus közreműködése a földtani szerkezet figyelembevételével a kátyúból emelte ki a mármár csődöt mondott vízellátást. Ez a gróf Tisza István kertváros vízellátása. Az 193CM>an készült vízvezetéket egyetlen talajvízkútra alapították, mely sok vizet adott addig, amíg a nagykovácsii szénbánya üzemben volt és a Remetei szaros felé folyó kiemelt bányavíznek a talajba szivárgó része táplálta. A mintegy mesterséges talajvíztelítés eme módjának a bányaüzem beszüntetésével történő elmaradása után azonban 1933-ban egyszerre csődöt mondott a vízszolgáltatás, mert a bizonyára eocén-rétegek fölött települő, alsó részében változóan kőhordalékos pleisztocén sárga agyag csak ott vezeti a vizet, ahol egyes erekben sok kőtörmelék halmozódott föl benne. Csak a terület alapos földtani átvizsgálása alapján telepített új kút és összekötő galéria biztosította ismét a vízellátás zavartalanságát. Községek, városok, vagy általában közületek részére igen gyakran vesszük igénybe a különböző farrások vizét, különösen ott, ahol nincs más vízszerzési lehetőség. Tekintettel a források igen sokféle voltára, a forrás jellegének, a források vízgyűjtő területének és a víz származási módjának megállapítása igen fontos nemcsak a forrás várható vízhozamváltozásainak megítélhetése, hanem a folglalás kiviteli módjának megállapítása szempontjából is, mert helyes foglaláshoz ismernünk kell a talajviszonyokat, amelyeknek a források létüket köszönik. A forrás jellegének félreismerése s a vízgyűjtőterület téves megállapítása a forrás hozama állandóságának helytelen megítélését vonja maga után. Ahhoz, hogy egy forrás gyakorlati felhasználhatóságáról tiszta képet alkothassunk magunknak, elsősorban ismernünk kell az illető terület földtani viszonyait, meg kell állapítani a víztartó réteg kiterjedését, kőzettani jellegét, vízraktározó és szállító képességét, valamint a víz utánpótlásának módját. A források vizének chemiai és bakteriológiai tekintetben való megvizsgálása ugyancsak nélkülözhetetlen, de ez már nem geológus-feladat, bár a forrásvíz chemiai jellege nagy általánosságban a vizet vezető rétegek földtani keletkezésétől függ, azaz azoktól a fizikai körülményektől, amelyek között az illető üledék lerakódott. A geoilógus tehát a képződmény és a földtani viszonyok ismerete alapján «lőre következtethet a víz chemiai sajátosságára is, előre sejtheti, hogy