Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

A ví

z a föld belsejében 143 szöveti átalakuláson mennek át, hanem anyaguk molekulárisán teljesen át is csoportosul, az új egyensúlyi viszonyoknak megfelelően. Ez a folyamat a metamorfózis, mely eruptív, vagy üledékes kőzetekből egyaránt kristályos palák keletkezésére vezet. A gyengébb metamorfózis öveiben, melyet konvencionálisan epizónának neveznek, a Ca-, K-, AI-hidrosilikátok nem stabilok, közönséges szilikátokká alakulnak, mint pl. az epidot és a szericit, melyek a kiinduló ásványok víztartalmának csak egy kis töredékét tartják vissza, mint kristályrácsukba épített hidroxil ionokat, úgynevezett alkati vízként. A limomit elveszti vizét és vízmentes vasoxiddá, haematittá alakul már a metamorfózis legfelső zónájában. Már ebben az övben nagymennyisége távozik tehát el annak a víznek, amit az ásványok a felszínen a felszíni és légköri vízből elvontak, megkötöttek. Az erösebb metamorfózist jelentő mezozónában még az ásványok seregét ismerjük, melyek alkati vizet tartalmaznak, de az alumínium hidroszilikátok átalakulásából keletkezett disztén már minden vizet leadott. Alkati vizet tartalmaznak a mezozóna ásványai közül pl. a csillámok, a klorit, az amfibol, és az epidot. A metamorfózis előhaladásával azután az alkati víz eltávolodása is folytatódik. A szericit-csillám és a muszkovit anyagának nagyrésze káliföldpáttá, andaluzittá, szillimanittá csoportosul át, tehát olyan ásványokká alakul, melyek már kristályrácsukba beépített hidroxil iont molekulájukba nem vesznek fel. A még tovább haladó süllyedés következtében a kőzet mélységbeli magmatikus kőzetek övébe juthat, beolvadhat. A kőzet által még magával szállított alkati víz, mely mindaddig stabilan kötött állapotban volt, ilymódon a magmába kerül. Nemcsak közvetlen érintkezés a magmával, hanem vulkáni gőzök és gázoik is megolvaszthatják itt a kőzetet. A kőzetek beolvadását nevezik anatexisnek, a magma újraképződését ezen az úton, palingenezisnek. Ha a kőzet kémiai összetétele a grániténak megfelelt, gránittá alakulhat, mely folyamatot granitizátiónak nevezik. A palingenezist, anatexist, granitizátiót és hasonló folyamatokat ultrametamorfózis név alatt foglalják össze. A magma kétségtelenül fog tehát tartalmazni vizet, ha mást nem, melyet a süllyedező kőzetek végeredményben az atmoszferikus vízből tároltak, tehát mintegy fosszilizáttak. Hogy a magma egyáltalában tartalmazhat e vizet, sokáig vitás volt. A kiömlő lávák víztartalmát a legélesebben Brum tagadta, felállítván a tételt, hogy „Le Volcan est anhydre". Ennek folytán a szerzők serege élesen szembehelyezkedett azzal, hogy a hévforrásvizeket bármiféle magmatogén, vagy juvenilis víznek tekintsük. Ma azonban a magma lényeges alkatrészének tekintik a geokémikusok, mint pl. O o 1 d s c h m i d t, Niggli és Berg a vizet. Az izzó olvadék mélységbeli megmerevedését általában szakaszosnak fogják fel, mely szerint először az összmagrnában legnehezebben oldódó komponensek válnak ki, majd a fökristá-