Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

138 Dr. Horusitzky Ferenc medence vízkeringésébe s a karsztvíz mennyisége ezért tekinthető kimeríthetetlenek (1. 9. ábra). Könnyebben érthetővé válik ilymódon tekintve a kérdést az alföld mélyén tárolódó hatalmas víztömegek eredetének kérdése is. Már id. L ó c z y Lajos rámutat arra, hogy a klasszikus artézi kút elmélettel, mely szerint ezek a kutak magasabb fekvésű vízgyűjtő területről kapják a vizüket s ezért hidrosztatikus nyomás alatt állnak, és megnyitva a közlekedő edények törvényei szerint emelkednek, a térszín felé, minden artézi kútunk megmagyarázása igen bajos. Egyik nehézség az, hogy azok a levantei üledékek, melyekből a vizek nagyrésze fakad, nem követhetők az Alföld pereméig. A levantei és pleisztocén üledékek homokos-kavicsos rétegei gyakran lencsésen kiékelődnek s ezért sem származtathatjuk a nyomás alatt álló vizeket az Alföld peremi vízgyűjtőig folytonosan követhető vizet vezető rétegekből s nem magyarázhatjuk nyomásukat a vízgyűjtő magasabb térszíni helyzetéből. Az Alföld peremi pontusi üledékek és az Alföld térszíne között egyébként a magassági különbség sein akkora, hogy a szintkülönbségnek megfelelő nyomáskülönbség hatását a hosszú úton fellépő súrlódás le ne rontaná, vagy legalább is erősen le ne csökkentené. Nem magyarázható az Alföld vízbősége felülről való közvetlen beszivárgással sem, mert az Alföld artézi vízszintjeit általában vizetzáró agyagok fedik. Az Alföld peremi vízgyűjtőterület is olyan bizonytalan és korlátozott kiterjedésű, hogy alig lehet vele az Alföld óriási vízbőségét kielégítően értelmezni. Erről a vízbőségről fogalmat ad, ha figyelembe vesszük, hogy például csak a Szegeden nyilvántartott kutakból összesen mintegy 71.000 liter víz tör percenkínt a felszínre. A mezozói geoszinklinálisok fedett és nyomás alatt álló mélykarsztja a 9. ábrán bemutatott elv szerint egyike lehet azoknak a tényezőknek, melyek az alföldi vízelosztást és nyomást biztosítják. Lehet a kutak egyrésze ezenkívül valóban „artézi" jellegű, a szó klasszikus értelmében, mások vizét a mélyebb rétegekben termelődött és tektonikai síkokon átmigrálódott földi gáz hajtja fel, s felhajtó tényező lehet a mélységben felmelegedő víz kiterjedése és gőznyomása vagy a mélységből hozzájutó, majd tárgyalandó magas hőfokú gőzök felhajtó hatása is. Semmi esetre sem lehet a víz felnyomódását a kőzetre nehezedő rétegnyomással magyarázni. Stapf mutat rá arra, hogy a rétegnyomás csak az ásványszemek felőrlődése és tömöttebb szövetek kialakulása esetén adódhatna át a vízioiszlopnak. Nagyobb mélységekben lehet ilyenfajta jelenségeknek is jelentősége, de mint később látni fogjuk inkább a víz termelése, mint felhajtóerő szempontjából. A fentiekben vázoltam azokat a tényezőket, melyek hatása a különböző szemcsenagyságú kőzetekben fellépő különböző mértékű súrlódás hatásával kombinálva létrehozhatják az artézi kutak sokféleségét.