Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

138 Dr. Horusitzky Ferenc medence vízkeringésébe s a karsztvíz mennyisége ezért tekinthető kime­ríthetetlenek (1. 9. ábra). Könnyebben érthetővé válik ilymódon tekintve a kérdést az alföld mé­lyén tárolódó hatalmas víztömegek eredetének kérdése is. Már id. L ó c z y Lajos rámutat arra, hogy a klasszikus artézi kút elmélettel, mely sze­rint ezek a kutak magasabb fekvésű vízgyűjtő területről kapják a vizü­ket s ezért hidrosztatikus nyomás alatt állnak, és megnyitva a közlekedő edények törvényei szerint emelkednek, a térszín felé, minden artézi kútunk megmagyarázása igen bajos. Egyik nehézség az, hogy azok a levantei üledékek, melyekből a vizek nagyrésze fakad, nem követhetők az Alföld pereméig. A levantei és pleisztocén üledékek homokos-kavicsos rétegei gyakran lencsésen kiékelődnek s ezért sem származtathatjuk a nyomás alatt álló vizeket az Alföld peremi vízgyűjtőig folytonosan követhető vizet vezető rétegekből s nem magyarázhatjuk nyomásukat a vízgyűjtő maga­sabb térszíni helyzetéből. Az Alföld peremi pontusi üledékek és az Alföld térszíne között egyébként a magassági különbség sein akkora, hogy a szintkülönbségnek megfelelő nyomáskülönbség hatását a hosszú úton fellépő súrlódás le ne rontaná, vagy legalább is erősen le ne csökkentené. Nem magyarázható az Alföld vízbősége felülről való közvetlen be­szivárgással sem, mert az Alföld artézi vízszintjeit általában vizetzáró agyagok fedik. Az Alföld peremi vízgyűjtőterület is olyan bizonytalan és korlátozott kiterjedésű, hogy alig lehet vele az Alföld óriási vízbősé­gét kielégítően értelmezni. Erről a vízbőségről fogalmat ad, ha figyelembe vesszük, hogy például csak a Szegeden nyilvántartott kutakból összesen mintegy 71.000 liter víz tör percenkínt a felszínre. A mezozói geoszinklinálisok fedett és nyomás alatt álló mélykarsztja a 9. ábrán bemutatott elv szerint egyike lehet azoknak a tényezőknek, melyek az alföldi vízelosztást és nyomást biztosítják. Lehet a kutak egy­része ezenkívül valóban „artézi" jellegű, a szó klasszikus értelmében, mások vizét a mélyebb rétegekben termelődött és tektonikai síkokon átmigrálódott földi gáz hajtja fel, s felhajtó tényező lehet a mélységben felmelegedő víz kiterjedése és gőznyomása vagy a mélységből hozzájutó, majd tárgyalandó magas hőfokú gőzök felhajtó hatása is. Semmi esetre sem lehet a víz felnyomódását a kőzetre nehezedő rétegnyomással ma­gyarázni. Stapf mutat rá arra, hogy a rétegnyomás csak az ásvány­szemek felőrlődése és tömöttebb szövetek kialakulása esetén adódhatna át a vízioiszlopnak. Nagyobb mélységekben lehet ilyenfajta jelenségeknek is jelentősége, de mint később látni fogjuk inkább a víz termelése, mint felhajtóerő szempontjából. A fentiekben vázoltam azokat a tényezőket, melyek hatása a külön­böző szemcsenagyságú kőzetekben fellépő különböző mértékű súrlódás hatásával kombinálva létrehozhatják az artézi kutak sokféleségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom