Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

A víz a föld belsejében 139 A mélyebb artézi kutak melegek, hőmérsékletük többé-kevésbbé, de gyakran jóval az évi középhömérséklet, sőt gyakran a legnagyobb évi hőmérséklet felett van. Közismertek azok a természetes melegforrások is, melyek szüntelenül megszámlálhatatlan kalóriamennyiséget szállítanak a mélységből a föld felszínére. Ezeknek a hőforrásoknak a vegyi összetétele gyakran oilyan, hogy nem származtatható abból a kőzetből melyből fakadnak, vagy amelyeket útjukban érintettek. A hévforrások kérdése épen ezért gazdag irodalmat és sok elméletet termelt. A hévforrások egyrésze kétségtelenül kielégítően értelmezhetőnek látszik a föld belső melegével, mint melegforrással, bár mint látni fogjuk itt is maradnak még válaszra váró nyilt kérdések. A föld belsejében, mint közismert, a hozzáférhető mélységekig a hőmérséklet lefelé állandóan növekszik. Ez a növekedés átlagban 20 m mélységtől lefelé 30—33 m-enkint egy-egy C°. Azt a méterekben kifejezett mélységszakaszt, mely szakaszonkint, lefelé haladva, a föld belső melege egy-egy C°-kal növekszik, nevezték el földmelegségi mélységi foknak, vagy a nehézkes magyar szakkifejezésnek megfelelő műszóval geotermikus grádiensnek. Ha a víz útjában nagy mélységekig süllyed le, felveheti a mélység hőmérsékletét, melynek csak egy részét adja le felemelkedéskor a szomszédos kőzeteknek. A maradék hő a hévforrásnak az évi középhőmérséklet feletti hőfok többletét fogja szolgáltatni. Ellentmondásnak látszik, hogy a nyilt mélykarszt közönséges karsztvize is tekintélyes mélységekig juthat le, e karsztvíz hőmérséklete mégis csak kevéssel magasabb az évi középhőmérsékletnél, s általában 12—17 C° között van. Ez az alacsony hőfok azonban könnyen értelmezhető, ha elgondciljuk, hogy a mélykarszt egész víztömege elég bőségesen érintkezik egymással ahhoz, hogy e víztömegben a leszálló hidegebb és a felszálló melegebb víz mintegy konvekciós áramlások útján keveredjék s a geotermikus hőemelkedés hőfokainak középértéke körüli hőmérséklet jöjjön létre. Nagyobb mélységkülönbségek esetében, különösen, ha a karsztos járatcik nem elég bőségesek, bizonyos hőfokkülönbség a mélység szerint mutatkozhat. Más a helyzet a nagyobb mélységbe lesüllyedt fedett karsztvíz esetében. Itt az egyes karsztos rögök mélységbeli helyzete, s ezek összefügése a magasabb helyzetű karsztok vizével, vagy esetleg a nyiltkarszt vizével fogja a hőmérséklet értékét megszabni. Ilymódon különböző magasságú vízoszlopokból, s különböző mélységi és tektonikai helyzetű rögökből különböző területeken különböző hőfokú vizeket kaphatunk, anélkül, hogy különleges mélységbeli hévvizek keveredését kellene a hideg karsztvízzel feltételeznünk. Más okok késztetnek bennünket arra, hogy még az olyan kiadós forrásoknál is, melyek kétségtelenül fedett mélykarsztokból táplálkoznak.